„Rövidszőrű német vizsla” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
16. sor:
== Története ==
A [[fajta]] kifejlesztése az 1860-tól 1880-ig terjedő időszakban kezdődött. a nehézkes, durva és lassú ónémet vizslából nemesítették ki. Az itt-ott előforduló, porosz vizslának is nevezett, feketés vagy tiszta fekete visszaütés a fajta kitenyésztéséhez sorozatosan felhasznált pointer elődökre. A [[németek]] egy mindenes vadászkutyát akartak kialakítani. A rövidszőrű német vizsla eredetéről igen sok elképzelés alakult ki. Egyesek az olasz vizslát tartják ősének, mások a ma már kiveszett belga vadászkutyát. Legvalószínűbb azonban, hogy a régi [[spanyol vizsla]] az őse, mint annyi más vadászkutyának. A 16-18.század német vadászkutyája nagyon eltért a mai típustól. Nyugodt, nehézkes, tipikusan ''"hidegvérű"'' állat volt. Ez a típus azonban a múlt század megváltozott viszonyai között már nem vált be. A legnagyobb előrehaladást azonban a jelek szerint az jelentette, mikor spanyol vizslákat kereszteztek [[Szent Hubertusz]] kutyákkal. Ennek a keresztezéseknek az volt a fő célja, hogy a
kialakítandó [[kutya]] jó csapázó legyen. Az egyik legnagyobb tenyésztő a [[Hannover]]-házból való Solms Bauenfels Albrecht [[herceg]] volt. 1870 táján ő tette azt a kijelentést, hogy a formának követnie kell a funkciót. A tenyésztők egyre inkább a könnyebb, mozgékonyabb egyedeket kedvelték, ezért a fajta gyorsaságának növelésére, a jobb szimat eléréséhez, valamint az elegánsabb külső kialakítására, [[pointer]] vérét is felhasználták. Így a század végére kialakult az ónémet vizslából a könnyebb, de szívósabb, rövidszőrű német vizsla, mely egyesíti magában a mezei és erdei munkára egyaránt alkalmas mindenes [[vizsla]] követelményeit. Temperamentuma és vadászstílusa a legmesszebbmenőkig megfelel a [[német vadászfelfogás]]nak, könnyen idomítható és a vasfegyelemre alapozott [[német idomítási módszer]]t is jól bírja.
| |||