„Margaret Rutherford” változatai közötti eltérés

'''Margaret Rutherford''' (1892. május 11. – 1972. május 22.) Oscar-díjas, művészi teljesítménye elismeréséül nemesi rangra emelt angol karakterszínésznő volt, aki a második világháború után vált ismertté Noel Coward Blithe Spirit és Oscar Wilde The Importance of Being Earnest adaptációiban való szereplésével.

 

Balham városában született szülei egyedüli gyermekeként (édesanyja Florence Nicholson volt). Édesapja, William Benn Rutherford sok évig szenvedett elmebajban, majd miután 1883. március 4-én agyonverte apját, hét évet töltött a broadmoori elmegyógyintézetben. Amikor - állapota jobbra fordulása miatt - hazaengedték családjához, a Benn nevet letette, és 1904-ig, mikor ismét, és ekkor már véglegesen elmegyógyintézetbe került, családjával élt. Margaret Rutherford gyermekkoráról kevés elérhető anyag maradt fenn.

 

Rutherfordot Indiába vitték, de amikor édesanyja meghalt, még kisgyermekként visszahozták Nagy-Britanniába, hogy nagynénje, Bessie Nicholson gondoskodjon róla. Tanulmányait a független Wimbledon Gimnáziumban és a RADA-ban végezte.

 

Későn fordult a színészet felé, mivel ifjú éveiben tanárként dolgozott – beszédtechnikát oktatott. Színpadi debütálására az Old Vicben, 33 éves korában került sor. Mivel fizikai megjelenése szinte teljesen kizárta romantikus hősnők eljátszásának gondolatát, hamarosan elfogadottá tette nevét vígjátéki szerepekben, és játszott a XX. század közepén készült legsikeresebb brit filmek többségében. „Sosem szándékoztam játékommal nevettettni. Mindig meglepődöm azon, hogy a közönség egyáltalán mulatságosnak tart engem,” írta Rutherford önéletrajzában. Az ezen filmek legtöbbjében kapott szerepeit eredetileg színpadon játszotta.

 

Rutherford Golden Globe, és - legjobb női mellékszereplőként - Oscar-díjat nyert az 1963-as The V.I.P.s c. filmben nyújtott alakításáért, a feledékeny Brighton hercegnőjeként, Elizabeth Taylor és Richard Burton oldalán. 1966-ban a Chimes at Midnightban mutatott teljesítményével szintén felülmúlta magát. Itt Quickly tanárnő szerepét játszotta olyan jól, hogy II. Erzsébet királynő nemesi rangra emelte őt. 1967-ben az Officer of the Order of the British Empire (OBE) címet adományozta Rutherfordnak, és Dame Commanderré (DBE) nevezte ki.

 

Élete alkonyán Alzheimer kórban szenvedett. Sir Jon Gielgud írta: ”Az utolsó szereplése, mely a Haymarket színházban Sir Ralph Richardsonnal a The Rivalsben volt, és végül néhány hét elteltével rákényszerült hogy abbahagyja, megrendítő küzdelem volt a nyilvánvalóan elszálló erejével szemben.”

 

* [[The Solid Gold Cadillac]] (1965)

 

{| border="2" cellpadding="4" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaa solid; border-collapse: collapse; font-size: 95%;"

|- bgcolor="#B0C4DE" align="center"

|''[[The V.I.P.s]]''

|The Duchess of Brighton

|-

|rowspan=2|1964

|}

 

#Matthew Sweet (March 7, 2004). "A LIFE IN FILMS: Murder she hid". The Independent on Sunday (via findarticles.com). http://findarticles.com/p/articles/mi_qn4159/is_20040307/ai_n12751110/pg_3. Retrieved on 2007-11-30.

#Stage and Screen Lives, Oxford University Press, 2001. P 291

#Rutherford, Margaret, as told to Gwen Robyns. Margaret Rutherford: An Autobiography. W. H. Allen, London. 1972.

#Stage and Screen Lives, Oxford University Press, 2001. P 291

* Rutherford, Margaret, as told to Gwen Robyns. ''Margaret Rutherford: An Autobiography''. W. H. Allen, London. 1972.

* Simmons, Dawn Langley. ''Margaret Rutherford. A Blithe Spirit''. London, 1983.

{{Fordítás|en|Margaret Rutherford|4=angol}}

*{{imdb|0751983}}

 

[[cy:Margaret Rutherford]]

[[de:Margaret Rutherford]]

[[eo:Margaret Rutherford]]

[[fr:Margaret Rutherford]]

[[it:Margaret Rutherford]]

[[ru:Рутерфорд, Маргарет]]

[[sr:Маргарет Радерфорд]]

[[sv:Margaret Rutherford]]