„Szenteltvíz” változatai közötti eltérés

[[ImageFájl:Constantin Daniel Stahi - Natură moartă – Apă sfinţită (1882).jpg|thumb|''Szentelt víz '', festmény - [[Constantin Daniel Stahi]] (1882)]]

A belső, lélekben való tisztulás utáni vágyat jelképezi. A szentelt vizet külön e célra készített, félkör alakú medencében őrzik, amelyeket a templomokban, esetleg a magánlakásokban az ajtó vagy kapuk mellett helyeznek el. A medencék rendszerint kőből készülnek. Ezen a rendes használatra való szentelt vízen kívül, amely szükség szerint bármikor szentelhető, az egyház időhöz és alkalomhoz kötött vízszenteléseket végez. Így: három király ünnepén a három király vizét, [[nagyszombat (kereszténység)|nagyszombatnagyszombaton]]on és [[pünkösd]] előnapján a keresztvizet, a templomok, oltárok és [[harang]]ok szentelésénél az ún. Gergely-vizet. Szerepet kapott az ember és állatgyógyításban is. Az esztendő során pedig megszentelték vele a gyerekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt, a haldoklót, s a háznál felravatalozott halottat. Hatékonynak tartották az ártó hatalmak, a rossz szellemek, és a vihar elűzésére is. A víz szentelésénél a vízbe sót kevernek, amely a bölcsességnek és a bűntől való tisztaságnak a jelképe.

== Külső hivatkozások, források ==