Wikipédia

„Hegedűoktett” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
23. sor:
* Húrhosszúság: 25,4 cm
* Kottaírás: [[violinkulcs]], de a leírt hangokat mindig egy oktávval feljebb kell értelmezni.
* Korábbi változat: [[Michel Prateorius]] jósolt egy hangszert ebbe a magasságba, annyi eltéréssel, hogy ő az É húr felszerelését lehetetlennek tartotta, de a valóságban nem történt semmi említésreméltóemlítésre méltó.
ProblémaA fő probléma a kifejlesztéskorkifejlesztésekor az volt, hogy elég magas rezgésszámot tudjanak elérni úgy, hogy a hangszer teste ne legyen túl kicsi, ezáltal egy átlagos ember is tudjon félhangokat játszani rajta, az ujjai össze-vissza csavargatása nélkül. Ezen kívül aA húr anyaga is kérdéses volt: mivel a hangszer kulcsai 3 cm-esek, és egy 25,4 cm-es húrt nehezen lehet háromvonalas É-ig felhangolni, ezért megoldásként 6 lyukat fúrtak az időközben műanyagra változtatott kulcsba, ezzel is növelve a hangmagasságot, a húr anyagnakanyagának pedig a szénhuzalt választották. Az É húr nazálisságát a hangszerhez képest különlegesen nagy F lyukakkal szüntették meg.
A hangszer hangminősége kitűnő, a magas regiszterében simán az együttes fölé tud kerülni, csakúgy, mint a [[pikoló]] a szimfónikus [[zenekar]]ban. A két alsó húr viszonylag egyszerűbb hangja jól kombinálható az oktett többi tagjával.
A kis méret (kb. negyedes hegedű) tartogat előnyöket is: egy kettősfogással könnyedén fogható akár a decima is, és a ''tremoló''kat is egyszerűbb oktáv intervallumban játszani. A hegedűirodalom darabjait kiválóan lehet rajta játszani, az eltérés pusztán annyi, hogy minden egy oktávval feljebb szól.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Hegedűoktett”