„Margaret Rutherford” változatai közötti eltérés

| képaláírás =

| születési név = Margaret Rutherford

| halál ideje = {{death date and age|1972|5|22|1892|5|11}} <br/>[[Buckinghamshire]], [[Anglia]]

| művésznév = Margaret Rutherford

== Gyermekkora ==

Balham városában született szülei egyedüli gyermekeként (édesanyja Florence Nicholson volt). Édesapja, William Benn Rutherford sok évig szenvedett elmebajban, majd miután 1883. március 4-én agyonverte apját, hét évet töltött a broadmoori elmegyógyintézetben. Amikor - állapota jobbra fordulása miatt - hazaengedték családjához, a Benn nevet letette, és 1904-ig, mikor ismét, és ekkor már véglegesen elmegyógyintézetbe került, családjával élt. Margaret Rutherford gyermekkoráról kevés elérhető anyag maradt fenn.

 

Rutherfordot Indiába vitték, de amikor édesanyja meghalt, még kisgyermekként visszahozták Nagy-Britanniába, hogy nagynénje, Bessie Nicholson gondoskodjon róla. Tanulmányait a független Wimbledon Gimnáziumban és a RADA-ban végezte.

== Karrierje ==

Későn fordult a színészet felé, mivel ifjú éveiben tanárként dolgozott – beszédtechnikát oktatott. Színpadi debütálására az Old Vicben, 33 éves korában került sor. Mivel fizikai megjelenése szinte teljesen kizárta romantikus hősnők eljátszásának a gondolatát, hamarosan vígjátéki szerepekben tette elismertté nevét, és játszott a XX. század közepén készült legsikeresebb brit filmek többségében. „Sosem szándékoztam játékommal nevettettni. Mindig meglepődöm azon, hogy a közönség egyáltalán mulatságosnak tart engem,” írta Rutherford önéletrajzában. Az ezen filmek legtöbbjében kapott szerepeit eredetileg színpadon játszotta.

 

1945-ben összeházasodott a szintén színész Stringer Davisszel, akivel gyakran szerepeltek együtt filmjeikben.

 

Az 1950-es években Rutherford és Davis adoptálták az akkor húszas éveiben járó írót, Gordon Langley Hallt. Hallnak később nemi átalakító műtétje volt, és azután nevét Dawn Langley Simmonsra változtatta. Ezen a néven írta meg Rutherford önéletrajzát 1983-ban.

 

1957-ben Rutherford Cynthia Gordon szerepében tűnt fel az amerikai helyzetkomédia, a Dick and the Duchess Patrick O’Neill és Hazel Court főszereplésével Angliában forgatott epizódjában (The Kissing Bandit).

 

1961-ben először játszotta el azt a filmszerepet, melyhez a továbbiakban leginkább kötötték nevét, Miss Marple szerepét az eredeti [[Agatha Christie]] regényekhez lazán kapcsolódó ötrészes filmsorozatban. Rutherford, immár 70 évesen, ragaszkodott ahhoz, hogy saját ruháit viselje a nyomozó vénkisasszony, Jane Marple szerepében, valamint hogy a férje is szerepeljen a filmekben.

 

1964-ben, amikor Cathy McGowan a Ready Steady Go!-ban megkérdezte George Harrisont hogy ki a kedvenc női filmsztárja, ő így válaszolt: „Margaret Rutherford!”

 

Rutherford Golden Globe, és - legjobb női mellékszereplőként - Oscar-díjat nyert az 1963-as The V.I.P.s c. filmben nyújtott alakításáért, a feledékeny Brighton hercegnőjeként, Elizabeth Taylor és Richard Burton oldalán. 1966-ban a Chimes at Midnightban mutatott teljesítményével szintén felülmúlta magát. Itt Quickly tanárnő szerepét játszotta olyan jól, hogy II. Erzsébet királynő nemesi rangra emelte őt. 1967-ben az Officer of the Order of the British Empire (OBE) címet adományozta Rutherfordnak, és Dame Commanderré (DBE) nevezte ki.

== Kései évei és halála ==

Élete alkonyán Alzheimer kórban szenvedett. Sir Jon Gielgud írta: ”Az utolsó szereplése, mely a Haymarket színházban Sir Ralph Richardsonnal a The Rivalsben volt, és végül néhány hét elteltével rákényszerült hogy abbahagyja a szereplést, megrendítő küzdelem volt a nyilvánvalóan elszálló erejével szemben.”

 

Margaret Rutherford férje, Stringer Davis mellett nyugszik, aki 1973. augusztusában hunyt el, a St. James templom temetőjében, Gerrards Crossban, [[Buckinghamshire]]-ben, Angliában.

 

Rutherford unokatestvére volt a Munkáspárt baloldali szárnyában politizáló Tony Bennek.