A '''disztichon''' (görögül „kétsoros“) egy [[hexameter]]ből és egy [[pentameter]]ből álló versforma.
A metrikus képlete:
_ _ _ _
– υ υ | – υ υ | – υ υ | – υ υ | – υ υ | – υ
Parcite praecipue vitia exprobrare puellis,
_ _
– υ υ | – υ υ | – || – υ υ | – υ υ | –
Utile quae multis dissimulasse fuit. (Ovid, Ars Amatoria, liber II, 640f)
Az ókori görög és római költészetben, illetve a korai újkor humanista költészetében a disztichont a kétsoros [[epigramma|epigrammákban]] és az [[elégia|elégiákban]] használták. Az utóbbi előfordulást "elégiai disztichon"-nak is nevezik. Kizárólag disztichonokból álló híres ókori mű az [[Ovidius]] által írt ''Ars amatoria''.
