„A thermidori reakció” változatai közötti eltérés

'''A thermidori reakció''' az [[1790]]-es évek végén honosodott meg, maga a „reakció” szó korábban csak természettudományokban volt ismert. A francia Akadémia [[1798]]-as szótárában közölt definíció szerint: „Reakció. Átvitt értelemben olyan pártról mondják, amelyik bosszút áll és így is cselekszik.” A múlt század végén és a jelen százas elején főként [[Aulard]] és [[Mathiez]] újították fel, majd [[Soboul]] és mások közvetítésével vált általánossá – a felfogásbeli különbségek ellenére – a mai történeti irodalomban. Egyedisége folytán külön is megemlítjük [[Furet]]-nek a thermidori fordulatról kialakított véleményét. Már [[Richet]]-vel közösen írt monográfiájában arra tette a hangsúlyt, hogy nemcsak folytatódott a forradalmi mozgalom, hanem meg is haladta korábbi kereteit annyiban, amennyiben igyekezett konszolidálni leglényegesebb vívmányait: az alapvető emberi szabadságjogokat és a privilégium nélküli tulajdont. Újabb művében, „Gondolkodni a francia Forradalomról”, Furet „hasadásnak” („coupure”) minősítette thermidort, majd így folytatta: „Ez a képviseleti legitimitás győzelme a forradalmi legitimitás fölött, a hatalom által gyakorolt ellenőrzés saját forradalmi ideológiája fölött, és mint [[Karl Marx|Marx]] mondja, a tényleges társadalom revánsa a politikai illúzión.” El kell ismerni, hogy Furet egy valóságos történeti összefüggést emelt ki, amelyet a Direktórium még láthatóbbá tett. Bármiként is van, valamennyi történész a törést, a választóvonalat hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, a forradalom visszatérését [[burzsoá]] kereteibe, a visszanyúlást [[1789]]-hez.

 

[[Franciaország]] külpolitikáját döntően az első európai franciaellenes koalícióval való hadakozás határozta meg. [[1792]]. [[április 20.|április 20-án]] hadat üzent [[Franciaország]] Ausztriának, de a háború akkor tört ki, amikor a királyt menesztették [[1792]]. [[augusztus 10.|augusztus 10-én]]. A porosz-osztrák seregek [[szeptember 1.|szeptember 1-jén]] Verdunnél győzelmet arattak, de [[szeptember 20.|szeptember 20-án]] Valmy-nál sikerült megállítani őket. A francia sereg azonban nem állt meg, és szeptember-novemberben meghódították Savoyát, Nizzát, a Rajna bal partját Észak-[[Elzász]]tól [[Mayence]]-ig, végül Dumouriez ([[1739]]-[[1823]]) – francia tábornok, girondista, [[1792]]-ben külügyminiszter, majd hadügyminiszter. Később áruló lett.) meghódította Belgiumot, miután [[1792]] novemberében Jemappes-nál legyőzte az osztrákokat. Ennek hatására jött létre Anglia kezdeményezésével a franciaellenes szövetség. A Konvent a koalíció megalakulása ([[1793]]) után 300000 katona kiállítását rendelte el. A siker nem tartott sokáig, mivel a nép ellenezte a rendeletet, és fellázadt ellene ([[1793]]. [[március 10]]- [[március 15.]]), így ebben a polgárháborús helyzetben az osztrákok vissza tudták szerezni [[Belgiumo]]t, és a [[Rajna]] bal partját.

 

Ezen események, és az [[1795]]. [[július 21.]]-i Quiberoni partraszállás hatására az első koalíció egy időre felbomlott, hadi állapot, csak Angliával és Ausztriával állt fenn.

 

 

A politikai rendszer ugyan az maradt, mint ami 1794. július 27-e előtt: Az államforma köztársaság, a törvényhozó hatalmat a Konvent testesítette meg, a végrehajtó hatalmat a Konvent különféle bizottságai látták el. Azonban a „bosszúálló antiterrorizmus és a „sans-culotte-talanítás” (Soboul kifejezése) tömegméreteket kezdett ölteni. Országszerte elkezdték irtani az előző rendszer valós, vagy vélt híveit, a jakobinusok és a sans-culotte-ok terrorját – főleg Dél-Franciaországban – a royalisták >fehér terrorja< váltja fel. A délkeleti vidékeket gyilkos bandák terrorizálják (Jézus Társaság, Jehova Társaság, a Nap Társasága. Párizs utcáit pedig a „muscadin”-ek, a „piperkőcök” vették birtokukba. Ezek a fiatalemberek agresszív royalisták voltak, akik folyamatosan járták az utcákat. Tetteikről, kinézetükről Hahner Péter egyik forrása így szól:

[[Kategória:Franciaország történelme]]

[[Kategória:Francia forradalom]]

 

[[en:Thermidorian Reaction]]