„Dávid-szobor” változatai közötti eltérés

Donatellót az egyik legjelentősebb [[reneszánsz]] szobrászként tartják számon. Számtalan műve közül talán a Gattamelata ([[1448]]-[[1453]]) zsoldosvezér Padovában álló plasztikája után legismertebb a Dávid bronz szobra. Rómában látott antik emlékek hatása figyelhető meg a [[Medici]]ek számára kútfiguraként készült Dávid bronz alakján.<ref>Firenze, Museo Nazionale</ref> Dávid itt serdülő ifjú, mint a bibliában. Koszorún áll a mezítelen fiúalak, lábai előtt a legyőzött Góliát. Jobb karjában egyenes kard, baljában a kő, amelyet parittyájába szán. Fején kalap, azon a dicsőség koszorúja. Előre tekint és kissé lefelé, mintha a győzelem isteni ajándékán gondolkozna.

Verrocchio még 1476 előtt készítette el bronz Dávidját<ref>Firenze, ''Museo Nazionale'' a Palazzo della Podesta, más néven Bargello: 1859-1865 között restaurálták és létesítették a múzeumot, 23 termében elsősorban a középkori és újkori szobrászati és iparművészeti alkotásokat helyezték el. A 14. sz. –tól a 17. sz.-ig terjedő toszkán szobrászművészet legteljesebb gyűjteménye. Az alapot képező Medici-gyűjtemény hagyatékokkal, ajándékokkal gyarapodott (Carrand, Ressmann, Franchetti). Donatello számos alkotását, továbbá Brunelleschi, Ghiberti, Bertoldo, Verrocchio, Luca és Andrea della Robbia stb. több jelentős művét itt őrzik. Michelangelo 5, Cellini 7, továbbá Giovanni de Bologna több alkotása gazdagítja a gyűjteményt.</ref>, a kora reneszánsz öntudatos ifjúideáljának ezt a naturalizmust és eleganciát oly szerencsésen párosító megtestesítőjét, egyesek szerint Francesco Botticini Tóbiás és az arkangyal című képén Mihály arkangyalban ifjú Dávidja,<ref>Richard Friedenthal: Leonardo p. 10.</ref> mások szerint nagymértékben Antonio Pollaiuolo: Dávid Victorius, (1472 körül)<ref>Művészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968. 674 p.</ref> hasonló festményének hatására.

Donatello és Verroccio művével szemben [[Michelangelo Dávid szobra]]<ref>Galleria della Accademia, (Akadémiai Képtár) Firenze: a 18. század végén alapították. 1873-ban itt helyezték el Michelangelo Dávidját. A gyűjteménynek az ad különös jelentőséget, hogy itt látható több más befejezetlen alkotása.</ref> más. Meztelen ifjú a hagyományos attribútumok<ref>valamely tárgy vagy jelenség elválaszthatatlan tulajdonsága, mely nélkül a tárgy nem létezhet és nem gondolható el</ref>, a kard vagy a Góliát-fő nélkül, pusztán a parittyával, de azt is a háta mögött tartja. Nem a tizenötödik század hagyományos Dávidját követi, inkább az ókori Herkules típushoz közeledik. A végtagok és a fej helyzete, az alak teljes meztelensége, a karok ellenirányú, kontrasztáló mozgása mind megtalálhatók az antik szarkofágok Herkules figuráin. Elődeivel szemben Michelangelo nem is próbálja Dávid életének egy meghatározott eseményét bemutatni, inkább azonosítja Dávid típusát Herkulesével.