„Agulok” változatai közötti eltérés

Az '''agulok''' (önelnevezésük ''агулар / agular'') [[Oroszország]] déli részén, a [[Dagesztáni Köztársaság]]ban, az [[Kaukázus|Észak-Kaukázus]] keleti láncolataiban élő népcsoport. Számuk mintegy 24 ezerre tehető (2000). Az 1920-as évekig a [[lezgek]] egyik csoportjaként tartották őket számon. Hagyományosan kecske- és juhtartással foglalkoznak, s egyes magashegységi csoportjaik napjainkban is elszigeteltségben élnek, [[patriarchátus|patriarchális társadalmuk]] törvényei szerint. Az [[iszlám]] vallású agulok kulturális és gazdasági központja [[Tpig]], de közös etnikai tudatról esetükben kevésbé beszélhetünk: az agul nemzetségek évszázadokon keresztül egymástól is elkülönülten éltek. A 20. század közepén megfigyelhető volt nagyarányú asszimilációjuk a többségi lezg etnikumba, de az [[1980]]-as évektől számuk ismét növekszik.

 

Az [[agul nyelv]] a [[kaukázusi nyelvcsalád|kaukázusi nyelvek]] [[nah-dagesztáni nyelvek|nah-dagesztáni]], annak is a [[dagesztáni nyelvek|dagesztáni ágához]] tartozik. Tekintettel beszélőinek évszázados elszigeteltségére, az agul nyelv öt, egymástól markánsan eltérő dialektusra tagolható: tpigi, kerei, kosani, burkihani, fitini.

 

Az első, az agulokat megörökítő feljegyzések [[7. század]]i [[örmények|örmény]] forrásokból ismertek. Évszázadokon keresztül azonban a [[lezgek]]en kívül nem kerültek közvetlen kapcsolatba egyetlen néppel sem: az agulok sajtját és faáruit a lezgek értékesítették a vidék piacain. Az agulok elszigeteltsége segítette fennmaradásukat: maroknyi népük fennmaradt a 7. századi [[arabok|arab]], a 13. századi [[Mongol Birodalom|mongol]] betörések, és az [[Oszmán Birodalom]] 15. századi terjeszkedése ellenére is. A 17. századtól azonban az agulok [[lakok|lak]] és [[tabaszaranok|tabaszaran]] földesurak fennhatósága alá kerültek, de patriarchális társadalmukat továbbra is a [[vének tanácsa]] ''(begaul)'' és a falugyűlés ''(dzsamat)'' irányította. A korábban részben [[animizmus|animista]], részben [[judaizmus|judaista]] és keresztény agulok a 19. században vették fel az [[iszlám]] vallás [[szunnita]] ágát. Noha a 20. század nagy arányú iparosítást hozott a dagesztáni vidékekre, az agulok továbbra is megőrizték elszigeteltségüket, s akezdeti, a városok felé tartó agul migráció megszűnt.

 

James B. Minahan, ''A Historical Dictionary of European National Groups,'' Greenwood Press, 2000, 16–18.