„XXIII. János (ellenpápa)” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Grabmaljohannes13.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|[[Donatello]]: János síremléke a [[firenze]]i dómban]]

[[1414]]. [[november 5.|november 5-én]] János ünnepélyesen megnyitotta a [[konstanzi zsinat]]ot, amely csak lassan indult be, de [[karácsony]] után már a történelem egyik legnagyobb létszámú zsinatai közé sorolták. Korabeli becslések szerint húszezer részvevő jelent meg a zsinaton. János elnökletével a hatalmas zsinat elkezdte tárgyalni az egyházszakadás kérdését, amely egyre mélyebb barázdákat húzott János tekintetén. A másik két pápa követeinek megérkezésekor Zsigmond Jánossal egyenrangúnak ismerte el őket, ami jelezte a pisai pápának, hogy az uralkodó és vele együtt az egész zsinat is csak egy pápaként ismerte el a háromból, és nem az egyetlen legitim egyházfőként. A [[konciliarizmus]] elvei alapján gondolkodó zsinat támogatta Zsigmond érvelését, amelyben az egyházszakadást csak mindhárom pápa lemondásával lehet felszámolni. [[1415]] elején ráadásul XII. Gergely jelezte, hogy hajlandó önként lemondani trónjáról. János előtt világossá vált, hogy tervei szertefoszlóban vannak, és [[1415]]. [[március 2.|március 2-án]], a zsinat második ülésén a gyűlés előtt Jánostól ígéretet kényszerítettek ki az önkéntes lemondásra, amelyet hat nappal később egy bullában is megerősített. De János nem akart belenyugodni tervei összeomlásába, és ezért Frigyes segítségével [[március 20.|március 20-án]] álruhában megszökött Konstanzból, és [[Schaffhausen]]be menekült, és onnan [[Freiburg]]ba, amely szintén egyik híve uralma alatt állt. Zsigmond fegyvereseivel gátolta meg a zsinat feloszlását, és hamar Jánosért küldetett, aki végül belátta veszett ügyét, és visszatért a zsinat elé, ahol perbe fogták. A vádak skizmatikusnak, eretneknek ítélték meg és erkölcstelen előélete miatt [[1415]]. [[május 29.|május 29-én]] megfosztották őt a pápai tróntól. János elismerte a konstanziak döntését, és Zsigmond ezek után a rajnai palotagróf gondjaira bízták a pisai pápát. A palotagróf János esküdt ellensége volt, így egy éven keresztül börtönből börtönbe záratta az egykori egyházfőt. Elsőként [[Rudolfzell]], majd [[Gottlieben]], [[Heidelberg]] és [[Mannheim]] börtönében raboskodott a trónfosztott pápa. Eközben [[1417]]-ben a zsinat megválasztotta [[V. Márton pápa|V. Mártont]] az egyház egyetlen pápájának, és ezzel Jánost felszabadította büntetése alól. Ennek ellenére csak [[1418]]-ban engedte szabadon a palotagróf. <br>

 

János pontifikátusának jelentősége igazából az őt követő évszázadok egyházfőinek névválasztásaiból is leszűrhető. A [[János]] név egészen XXIII. János pisai pápáig messze a legnépszerűbb név volt. Ellenpápákkal együtt huszonnégyen választották ezt a nevet, mégis Cossa bíboros után mintha minden pápa kerülte volna ezt a nevet. A magyarázat egyszerűen azzal magyarázható, hogy maga az egyház sem tudta elhelyezni János pontifikátusát. A pápák közé vagy az ellenpápák sorába tartozásról évszázadokon át heves vita zajlott, amelyet végül [[XXIII. János pápa]] zárt le, aki csak [[1958]]-ban lépett a pápai trónra. A névválasztáskor a XXIII. sorszámot választotta, amellyel lezárta Cossa bíboros megítélésének vitáját is. A hivatalos [[vatikán]]i álláspont szerint XXIII. János ellenpápa volt.