Wikipédia

„Roósz András” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Újabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Új oldal, tartalma: „{{építés alatt}} '''Roósz András''' (Weissenstein, 1945. június 21. – ) kohómérnök, egyetemi tanár, tanszékvezető, kutatócsoport-vezető, a magyar űranyagt…”
 
7. sor:
Egyetemi diplomája megszerzése (1968) után az Egyetem Fémtani Tanszékén kezdte oktatói-kutatói pályáját, ahová ''Dr. Káldor Mihály'', a tanszék professzora hívta, miután ötödévesként demonstrátorként tevékenykedett a tanszéken. Tanársegédként – elsősorban az oktatómunka terén – sokat tanult Káldor professzortól, aki az előadásain nem egyszerűen tananyagot közölt, hanem magyarázott. Azonnal elkezdte kutatói tevékenységét is, aminek eredményeként [[1974]]-ben megszerezte műszaki doktori címét (disszertációjában a fémek olvadékból való dermedésének kérdéseivel foglalkozott), aminek eredményeként adjunktussá léptették elő.
 
Tudományos munkájábanmunkájának fontos új mozzanata volt a ''Fuchs Erik'' professzorral kialakult munkakapcsolat. Saját bevallása szerint tőle tanulta – többek között – a tudományos kutatás technikáját és az eredmények publikálásának a módját. Közös munkájukban az ötvözetek kristályosodásával foglalkoztak, ez volt az a téma, amiből később a hazai űranyag tudomány is kinőtt. Az első magyar űranyagtechnológiaiűranyag-technológiai program az ő tevékenységük révén valósult meg: ez volt a ''Bealuca program'' (a név második fele, Luca, Roósz András feleségének beceneve), amely [[1980]]-ban [[Farkas Bertalan]] űrutazása során valósult meg. Az űrben végzett kisérletkísérlet során az eltérő sűrűségű fémek keveredését és diffúzióját, [[alumínium]] és [[réz]] súlytalanságban létrehozott ötvözetét tanulmányozták.
 
[[1983]]-ban védte meg kandidátusi értekezését, egyetemi beosztása ezt követően egyetemi docens lett. Tudósi pályafutásának következő fontos lépcsőfoka az volt, amikor [[1984]]-ben kijuthatott a [[stuttgart]]i [Max Planck Institut|Max Planck Intézetbe]], ''Hans Eckart Exner'' professzorhoz. Az első, háromhónapnyi ott-tartózkodás után a következő években ezek a hosszabb-rövidebb tanulmányutak (1991-ig) folyamatossá váltak, majd [[1992]]-től [[1994]]-ig a Darmstadti Egyetem vendégprofesszora volt. Ugyancsak vendégprofesszor volt a Cambridge-i Egyetemen [[1996]]-ban, majd [[1998]]-ban a Nagaokai Egyetemen.
 
[[1992]]-ben habilitált („Szilárdoldat típusú ötvözetek kristályosodásának modellezése”). A műszaki tudomány doktora címet [[1994]]-ben szerezte meg, disszertációjának címe „A szilárdoldat típusú ötvözetek kristályosodásának modellezése” volt. Ezután nevezték ki egyetemi tanárrá. [[2004]]-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, székfoglaló előadásának címe: „A fémek szerepe az emberiség fejlődésében”. Több szabadalom/találmány (ebből kettő nemzetközi) társfeltalálója. Vezetésével folyik a Nemzetközi Űrállomás MICAST programjához kapcsolódó ''Univerzális Sokzónás Kristályosító'' berendezés, az „űrkemence” fejlesztése (egy példánya a NASA-nál van).
 
Oktató munkáját a hallgatók is elismerték, [[2003]]-ban „Kiváló Oktató Diplomá”-t kapott. Kiemelten fontos szerepet szán a tudományos továbbképzésnek: számos fiatal oktató és kutató az ő irányításával szerezte meg tudományos fokozatát.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Roósz_András”