„Időtükrözés” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
13. sor:
A mindennapi tapasztalat az súgja, hogy az időtükrözési szimmetria nem igaz nagy mennyiségű anyag esetén. Az ilyen makroszkopikus törvények közül e legnevezetesebb a [[termodinamika második főtétele]]. Sok más jelenség, mint a testek súrlódásos relatív mozgása, vagy a [[viszkózus]] folyadékok áramlása, erre vezethető vissza, mivel a mélyben rejlő folyamat az elérhető energia (pl. [[mozgási energia]]) [[hő]]vé alakulása.
Tényleg elkerülhetetlen ez az idő-asszimmetria? A kérdést sok fizikus vizsgálta, gyakran a [[Maxwell-démon]] összefüggésében. A név [[J.C. Maxwell|Maxwell]] egy [[gondolatkísérlet]]éből ered, amiben egy mikroszkopikus démon őrzi a ajtót egy szoba két fele között. Az egyik félbe csak lassú, a másikba csak gyors [[molekula|molekulákat]] enged be, az egyiket ezzel lehűtve, a másikat felmelegítve, ezzel látszólag csökkentve a szoba [[entrópia|entrópáját]] és megfordítva az idő irányát. Sok elemzés készült erről az esetről, mind azt mutatta, hogy ha a démon és a szoba együttes entrópiáját vizsgáljuk, akkor az növekszik. A modern analízisek figyelembe veszik [[Claude E. Shannon]] összefüggését [[információ-entrópia|az információ és az entrópia]] között. A modern [[számításelmélet]] sok problémája szorosan kötődik ehhez a problémához - a [[reverzibilis számítás]], [[kvantumszámítás]] és [[számítás fizikai határai]] csak néhány ezek közül. Ezek a látszólag [[metafizika]]i kérdések így lassan átalakulnak a [[fizika]]i tudományok problémáivá.
A konszenzus sarkalatos pontja ma a [[fázistér]] térfogata logaritmusának Boltzmann-Shannon-féle azonosítása az [[Shannon-információ|információ]] mínusz egyszeresével, azaz az entrópiával. Ebben a leírásban egy makroszkopikus rendszer rögzített kezdeti állapota viszonylag kis entrópiának felel meg, mivel a test molekuláinak koordinátái behatároltak. Ahogy a rendszer fejlődik a [[disszipáció]] (energia "eltűnése") jelenlétében, a molekuláris koordináták egy nagyob fázistérfogatba mozdulhatnak, kevésbé meghatározottá válva, így növelve az entrópiát.
| |||