„Epigramma” változatai közötti eltérés

[[irodalom| Irodalmi]] [[műfaj]]. Rövid, tömör, csattanós [[költemény]]. Két szerkezeti részt ( expozíció/előtag és klauzula/utótag) kapcsol össze, melyek általában ellentétben állnak egymással: először egy tényt vázol, majd egy váratlan következtetéssel jut el egy megállapításig, amely gyakran az első szerkezeti résszel ellentétes. Léteznek [[magasztos]] [[hangvétel]]ű, dicsőítő, valamint csípős, humoros epigrammák. Az újkori költészetben a [[didaktika| didaktikus]] és az [[antik]] hagyományokat ápoló [[költészet]] kedvelte különösebben: a [[humanizmus]] és a [[klasszicizmus]].

Eredetileg az ókori görögöknél az epigramma egy [[vers]]es feliratot jelentett [[sírkő| sírköveken]] ([[sírfelirat]]) vagy más tárgyakon, majd az i. e. VI. [[évszázad|századszázadt]]tólól önállósult [[líra (műnem)|líralírai]]i [[műfaj]]já vált. A [[Ókori Görögország|görögöknél]] még komoly, érzelmes hangulatú, majd később a [[Római Birodalom|rómaiaknál]] már csípős, [[szatíra|szatirikus]] jellegű.

* [[Goethe]] és [[Friedrich Schiller| Schiller]] – Xéniák (1796)