„Charles-François Daubigny” változatai közötti eltérés

'''Charles-François Daubigny''' ([[Párizs]], [[1817]]. [[február 15.]] - [[Párizs]], [[1878]]. [[február 19.]]) francia tájképfestő és rézkarcoló, a [[barbizoni iskola]] egyik alapító tagja.

Festő családból származott, apja, sőt, nagyapja is festő volt. Már fiatalon olasz tanulmányúton volt, otthon hirdető vállalatoknak, könyvkiadóknak rajzolrajzolt fejléceket, s régi [[kép]]eket restaurál. Minden szabad idejét a [[Szajna|Szajnánál]] tölti, szinte szerelmes lesz a folyójóba, bebarangolja annak partjait.

A párizsi Salon évenként rendezett kiállítást,kiállításán . Daubigny [[1938]]-ban mutatkozott be, a Salon kiállításán A Mi Asszonyunk templom látképe (=Vue de Notre-Dame de Paris) c.című képével, jóformán észre sem vették. Neki éppen úgy nem felelt meg a Salon műértőinek, befutott művészeinek és közönségének tradicionális, [[hagyomány]]tisztelő ízlése, mint számos kortárs [[19. század]]i francia festőnek, akik közt Daubigny is saját, eredeti ábrázolási módját és stílusát kereste. Nem maradt meg az akadémikus, [[eklektikus]] stílus művelőinek sorában. Így lett a [[barbizoni iskola]] néven elhíresültismert festői művészcsoportosulás egyik alapító tagja az [[1830]]-as évek végétől, majd [[1853]]-tól barátjával, [[Honoré Daumier]]-vel egyre többet járt le a Párizstól délkeletre fekvő [[Barbizon]]ba. Ott találkoztak [[Jean-François Millet]]-vel, [[Corot]]-val és [[Théodore Rousseau]]-val, köztük Daubigny is megtalálta saját egyéni hangját, alkotásait leginkább a falusi élet, az emberek által művelt táj és a folyók, a folyópartok ihlették, a barbizoniak közül elsők közt érzett rá a [[plein air]]-ra.<ref>Eleinte jobban megfestette a részleteket is, ld. Este, Paraszt-udvar, A reggel már átmenetet képez, a hozzánk közel eső részletesebb vonalú, a távolabbi erőteljesen hangulati jellegű.</ref> Egyszerre fordított hátat a [[romantika|romantikának]] és lett előfutára az [[impresszionizmus]]nak, ecsetje alatt posztromantikus és praeimpresszionista<ref>Tipikus példa erre a képei közül A Szajna és az Oise folyó találkozása c. 1868-ból.</ref> alkotások születtek.

[[1862]]-ben jelentkezett először rézkarcokkal,. első 15 darabból álló finom rézkarc-ciklusának címe: Utazás egy hajón (=Voyage en un bateau).

Jó barátja volt a fiatal impresszionistáknak, köztük [[Claude Monet]], [[Paul Cézanne]], néhányukat anyagilag is segítette. A [[budapest]]i [[Szépművészeti Múzeum]]ban található négy képe közül a ''Villerville környéke'' c.című a legkiválóbb.