„Gaspard Monge” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Gaspard monge litho delpech.jpg‎|250px|bélyegkép|Gaspard Monge]]

 

Az oratoriánus szerzetesek beaune-i és lyoni kollégiumában tanult. [[Lyon]]ban 16 éves korában [[Fizika|fizikát]] tanított. 1762-ben egy szünidei látogatás során elkészítette Beaune nagy méretarányú térképét, ehhez megfigyelési módszereket dolgozott ki, megalkotta a szükséges földmérési eszközöket. A [[térkép]] annyira megtetszett egy katonatisztnek, hogy Monge-ot az előkelő méziéres-i katonai iskola parancsnokának a figyelmébe ajánlotta. Monge-ot azonban csak műszaki rajzolónak vették fel, mert apja házaló vándorkereskedő volt, így ő maga nem részesülhetett tiszti képzésben.

Újabb lehetősége nyílt műszaki rajzolói jártasságának a bemutatására, amikor megbízták, hogy számítsa ki, hogyan kell az [[ágyú]]kat megfelelően elhelyezni egy tervezett erődítményben. Abban az időben ilyen feladatot csak hosszas [[Számelmélet|aritmetikai]] eljárással lehetett megoldani. Monge ehelyett geometriai módszereket alkalmazott, és olyan gyorsan megkapta az eredményt, hogy parancsnoka először át sem akarta venni. Alapos elemzés után Monge tervét olyan értékesnek tartották, hogy hadititokként őrizték 1795-ig, ekkor végül megengedték neki, hogy előadásain ismertesse módszerét.

 

 

Méziéres-ben is folytatta kutatásait, az épülettervezési problémák megoldására általános geometriai módszert dolgozott ki; ez később [[ábrázoló geometria]] néven vált ismertté.

Monge 1768 és 1783 között [[Fizika|fizikát]] és [[Matematika|matematikát]] tanított Méziéres-ben. 1777-ben feleségül vett egy özvegyasszonyt. 1780-ban katonaiskolai állásával párhuzamosan a [[hidraulika]] tanárának nevezték ki a párizsi [[Louvre]]-ba. Ugyanebben az évben az Académie des Sciences (Tudományos Akadémia) levelező tagjává választották. 1781-ben a földmunkák problémáit tárgyaló ''Sur la théorie des debíais et des remblais'' (''A földkiemelés és -elhelyezés elméletéről'') c. dolgozatában [[Riemann-integrálás|integrálszámítást]] alkalmazott felületek görbületének meghatározására. Tanulmányában leírta a görbület közönséges differenciálegyenletét, és megalapozta az eljárás általános elméletét.

 

 

Monge 1783 táján végleg elhagyta Méziéres-t, és Párizsban egyre aktívabban vett részt a közügyekben. 1783-tól talán 1789-ig tengerészkadétokat vizsgáztatott. Dolgozott abban a súly-és mértékbizottságban, amely 1791-ben kidolgozta a [[méterrendszer]]t. 1792-93-ban tengerészeti és gyarmatügyi [[miniszter]] volt, és alkalma nyílt fogadni azt az ifjú tüzértisztet, akiből később [[I. Napóleon]] császár lett. 1795-ben részt vett az ''Institut National de France'' (''Francia Nemzeti Intézet'') megalapításában. A forradalom alatt időnként megingott a helyzete, de továbbra is befolyásos maradt. Amikor a kormányzat tudósok segítségét kérte a nemzet védelmében fontos anyagok előállításához, Monge öntödék működésére felügyelt, és gyártási kézikönyveket írt: ''Description de Vart defabriquer les canons'' (''Az ágyúgyártás tudománya'') és ''Avis aux ouv-riers enfer sur la fabrication de l'acier'' (''Tanácsok acélgyártó vasmunkásoknak''). 1794-95-ben a rövid életű École Normale-ban tanított. Itt engedélyezték számára, hogy ismertesse az [[ábrázoló geometria]] elveit, amelyeket Méziéres-ben dolgozott ki.

A matematika szempontjából kiváltképp fontos az a meghatározó szerep, amelyet Monge az ''École Politechnique'' megalapításában játszott 1795-ben. Részt vett az eredetileg mérnökképző intézmény igazgatásában, emellett ő oktatta az ábrázoló, az analitikus és a differenciálgeometriát. Tankönyvek nem voltak, az ő előadásait szerkesztették meg és publikálták a diákok számára. Ezek közé tartozott két, 1799-ből való fontos munka. A ''Géométrie descriptive'' ''(Ábrázoló geometria)'' az École Normale-on tartott előadásain alapul, s ábrázolási módszert tartalmaz a [[Test (geometria)|háromdimenziós testek]] kétdimenziós síkban való megjelenítésére. Ehhez egyetlen papírlapra rajzolta a test vetületeit, elöl-, felül- és oldalnézetben. A másik kötetben, a ''Feuilles d'analyse appliqué á la géométrie'' (''Geometriára alkalmazott analízis'') címűben megalapozta a [[Test (geometria)|háromdimenziós geometria]] [[algebra]]i módszereit. Új eljárásai forradalmasították a mérnöki tervezőmunkát. Sikeres könyvei és népszerű előadásai révén jelentősen fejlődött a matematikatanítás is.

 

 

Monge 1796-ban találkozott hivatalosan [[I. Napóleon|Napóleonnal]], ettől kezdve a bizalmasa és legközelebbi barátainak egyike volt. [[I. Napóleon|Napóleon]] azzal a megbízatással küldte [[Olaszország]]ba, hogy válassza ki azokat a festményeket és szobrokat, amelyeknek értékesítése hozzájárulhat a hadjáratok finanszírozásához. E műalkotások közül sok a [[Louvre]]-ba került. Monge 1798 és 1801 között [[I. Napóleon|Napóleon]] kíséretében [[Egyiptom]]ban volt, 1798-ban [[Kairó]]ban segített az Institut d'Egypt (Egyiptomi Intézet) alapításában; ezt a kulturális szervezetet az Institut de France mintájára hozták létre.

[[I. Napóleon|Napóleon]] bukása (1814) után a [[Bourbon-ház|Bourbonok]] minden kitüntetésétől megfosztották a bonapartista Monge-ot, és 1816-ban törölték az újjászervezett Institut tagnévsorából.

[[Fájl:Perelachaise-Monge-p1000360.jpg‎|250px|bélyegkép|Gaspard Monge]]

* Forrás: Brittanica Hungarica

Francia nyelvű Monge-életrajzok: