„Satrapa” változatai közötti eltérés

A '''satrapa''' az uralkodó által kinevezett tartományi kormányzók neve volt az [[ókor]]i [[Médek|méd]] és [[Perzsa Birodalom|perzsa]] birodalmakban, beleértve az [[Akhaimenidák|Akhaimenida dinasztiát]] és több utódállamát, így a [[Szasszanida Birodalom|Szasszanida Birodalmat]] és a hellenisztikus birodalmakat.

 

 

A satrapiákat (tartományokat) irányító satrapákat meghatározatlan időre nevezte ki a perzsa uralkodó, általában a perzsa nemesek közül. Többek közt az adók beszedéséért és a közigazgatás irányításáért voltak felelősek. Bírói jogaik is voltak, ugyanakkor kötelesek voltak hadsereget küldeni, ha a király hadbavonult.

 

 

 

Átvitt értelemben több nyelven, így a magyarban és az angolban is használják azokra a politikai vezetőkre, akik valamely nagyhatalom erős befolyása alatt állnak.

A magyarban (''Satrapa'' vagy ''satrafa'' alakban) tréfás leszólásként is alkalmazzák például a zsarnokosokodó nőkre, különösen anyósokra.

 

A satrapiák (tartományok) rendszerét a perzsáknál először [[Nagy Kürosz]] kezdte el széleskörűen alkalmazni [[Kr. e. 530]] körül. A tartományi birodalomszervezést azonban már a Kürosz által meghódított [[Méd Birodalom]] is alkalmazta korábban. A méd tartományok, amelyek a meghódított területekből alakultak, királyok és kormányzók vezetése alatt álltak, akik a méd király alárendeltjei voltak. Ezzel szemben a perzsáknál a királyi rang az isteni származás koncepciójával kötődött egybe, így a tartományi vezetők nem lehettek királyok. A Kürosz kinevezte 20 satrapa nem király volt, de alkirályi jogosítványokkal képviselték a királyt (igaz, a satrapák közt voltak olyanok, akik igyekeztek függetlenedni a királytól). [[I. Dareiosz]] továbbfejlesztette a tartományi rendszert, 23-ra emelte a satrapiák számát és megállapította az általuk évente fizetendő adó összegeit ([[Behisztuni felirat]]).

 

A satrapát egy tanács segítette, amely perzsákból és helyiekből állt. A satrapát a királyi titkárság, illetve a király küldöttei ellenőrizték, különösen „a király szemei”, olyan hivatalnokok, akik évente ellenőrzéseket végeztek, illetve állandó felügyeletet gyakoroltak.

 

*A nagy satrapiákat gyakran kisebb kerületekre osztották és ezek fejét szintén satrapának hívták (a görög-római szerzőknél ''hüparkhosz'', vagyis „alrégens” cím szerepel). A nagy satrapiák élén gyakoriak voltak a személyi változások és az is gyakran előfordult, hogy ugyanaz az ember két tartományt is irányított.

*Mivel a satrapiák hódítások eredményeképp jöttek létre (a perzsa magterületeknek nem kellett tartományi adókat fizetniük), az elsődleges- és alsatrapiák határait gyakran a korábban ott létező államok határai, vagy az etnikai-vallási tömbök határai alapján állapították meg. Az Akhaimenidák sikerének és birodalmuk tartósságának kulcseleme volt, hogy türelmet és nyitottságot tanusítottak a meghódított népek kultúrája és vallása iránt. Abszurd módon magán a perzsa kultúrán változtattak legtöbbet a hódítások, mert az uralkodók beépítették a meghódított területek kultúrájának elemeit a perzsa kultúrába és ez a keveredés alakította ki például a főváros, [[Perszepolisz]] új birodalmi stílusát.

A satrapa rangot gyakran említi az [[Ótestamentum]] ([[Eszter könyve]] 3:12, 8:9, 9:3, [[Ezra könyve]] 8:36 és leggyakrabban [[Dániel könyve]] 3:2,3:3,3:27,6:1,6:2,6:3).

 

A satrapiák-satrapák rendszerét megőrizte a Perzsa Birodalmat meghódító [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]], majd a hellenisztikus utódállamokat létrehozó utódai is, különösen a [[Szeleukida Birodalom]], amelyben a satrapa nevet a görög ''sztratégosz'' cím váltotta. A sztratégoszok tartományai kisebbek voltak a satrapákéinál. Végül a hellenisztikus birodalmakat a [[Római Birodalom]] döntötte meg, amely saját, jelentősen eltérő tartományi közigazgatási rendszerét vezette be a meghódított területeken.

 

Az egykori Perzsa Birodalomnak a Római Birodalmon kívül eső területein létrejött [[Parthus Birodalom]] új alapokon szerveződött: itt a király hatalma a nagy területeket uraló nemesi családok támogatásán nyugodott, akik katonákkal és adókkal tartoztak a királynak. A városok viszonylagos önállóságot élveztek, de adót fizettek. A parthusokat követő [[Szasszanida Birodalom]] központosítottabb és a satrapa-rendszerhez hasonlóbb volt. A félfüggetlen királyságok és önkormányzó városállamok helyett helyőrségekkel ellátott „királyi városokat” hoztak létre, az élükön a király által kinevezett kormányzókkal (''shahrab''). A shahrab nem csak a várost, de a környező vidéket is uralta.

 

<References/>

 

[[en:Satrap]]

[[bg:Сатрап]]

[[ca:Sàtrapa]]

[[cs:Satrapie]]