„Főnévi igenév” változatai közötti eltérés

A '''főnévi igenév''' (a [[Latin nyelv|latinban]] legismertebb megfelelője az '''''infinitivus''')'' az ige egyik személytelen alakja, amely kisebb-nagyobb mértékben főnévként tud működni. A nyelvek többségében ([[Germán nyelvek|germán]], [[Szláv nyelvek|szláv]], [[újlatin nyelvek]] stb.) egyúttal az ige szótári alakja (illetve annak első tagja), vagyis az ige azonosítására szolgál.

 

 

A [[Magyar nyelv|magyarban]] hagyományosan a ''‑ni'' végződésű alakot nevezik így, noha nem toldalékolható főnévként, és nem is tudja betölteni annak a tipikus szerepeit. Példák: „''énekelni'' jó dolog” (mi jó dolog? – főnévi jelleg); „szeret ''énekelni''” (mit szeret? – tárgy); „''énekelni'' ment” (célhatározó); stb.

Szenvedő alakja a ''‑va/ve'' végű [[határozói igenév]]vel képezhető: ''szeretni és szeretve lenni.''

 

Számos más nyelvben létezik a főnévi igenévnek [[aspektus|elő- és utóidejű]] megfelelője, amelyeket a magyarban csak körülírással, ill. mellékmondattá alakítással lehet kifejezni:

*''korábban énekelni'' (az, hogy énekeltem/‑tél/‑t/stb.),

*Bizonyos nyelvek nem ismerik a főnévi igenév fogalmát, ilyen például a [[Görög nyelv|görög]]. A személytől független, általános értelmű cselekvésre azonban – természetesen – ezekben a nyelvekben is lehet utalni, a főnévi igenevet helyettesítő megfelelő alakkal.

 

*[[Határozói igenév]]

*[[Melléknévi igenév]]

*[[Supinum]]

 

{{források}}

 

{{DEFAULTSORT:Fo~nevi igenev}}

[[Kategória:Szófajok]]

 

[[eo:Infinitivo]]

[[es:Modo infinitivo]]

[[fi:Infinitiivi]]

[[fr:Infinitif]]