Az '''[[arabok]] és [[Izrael]] közti konfliktus''' – noha a zsidó állam csak [[1948]] óta létezik hivatalosan – a palesztinai zsidó és arab lakosság közti összecsapások formájában a [[20. század]] eleje óta folyik változó intenzitással hadi, politikai és gazdasági síkon. A kérdés a [[hidegháború]]nak köszönhetően kapott világpolitikai súlyt, mivel az [[Amerikai Egyesült Államok]] feltétlen támogatását élvező Izrael ellenében a [[Szovjetunió]] (miután kezdetben támogatta a független Izrael létrehozását, és elismerte az új államot) az arab államokat nyerte meg magának. A kétpólusú világrend felbomlása és néhány végeredményben eredménytelen békekezdeményezés azonban nem vetett véget a konfliktusnak, melyben mindkét oldal az [[emberi jogok]] szempontjából kifogásolható eszközökkel él. Jórészt a konfliktus hozadéka a ''[[Palesztina|palesztinok]]'' nemzettudatának kialakulása, de a sokszínű ''[[zsidóság]]'' [[nemzet]]té kovácsolódása is.
A mai értelemben vett ''arab–izraeli konfliktus'' előzményei a tágabb történelmi múltban kersendő, azonban maga a kifejezés a [[20. század]]ban lett használatos a század történéseire.
== Előzmények ==
A mai értelemben vett arab–izraeli konfliktus előzményei a tágabb történelmi múltban kersendő. Az érintett területek körülbelül 3000-3200 éve lakottak zsidó részről, de előtte az i. e. 3. évezred végén, a 2. évezred elején kánaániták semita törzsei telepedtek meg itt, innen ered ''Kánaán'' neve, majd a hükszoszkok hódították meg, a 16–12. században pedig egyiptomi tartománnyá vált. [[Héber]] népcsoportok a 15–14. században érkeztek a területre királyságot alapítva, majd később a nyugat felől 13–12. században betelepedő [[filiszteusok]]tól kapta ''Palesztina'' nevét.<ref>Lásd MTA, Akadémiai Kislexikon, II. kötet, 379.oldal.</ref> A királyság ketté szakadását követően ''(Izrael, Judea)'' a déli térséget [[i. e. 586]]-ban az [[Újbabiloni Birodalom]] igázta le („babiloni fogság”). [[Nagy Sándor]] hódításait követően makedón, majd a Ptolemaioszok Egyiptomához, később a [[Szeleukidák]] birodalmához került. A Szeleukidák elleni felkelés révén létrejött a második önálló zsidó állam a Makkabeusok uralma alatt, amely [[i. e. 63]]-tól a [[Római Birodalom]] fennhatósága alá került. Az i. sz. [[66]]–[[73]] közötti [[zsidó háború]] és a [[Bar Kohba-lázadás]] ([[132]]–[[135]]) után ''Syria Palaestina'' néven római provincaként egyesült. Ezt követően a zsidó lakosság nagy része kivándorlt, [[diaszpóra|diaszpórába]] kényszerült. [[395]]-ben a [[Bizánci Birodalom]] tartománya lett, majd csak a [[7. század]]ban került arab fennhatóság alá, akik a [[kalifátus]]okhoz csatolták. A megmaradt lakosság nagy része átvette az [[arab nyelv]]et és felvette a [[iszlám|muszlim vallást]]. A kis-ázsiai szeldzsuk-török fejedelemség ([[1072]]) után [[1099]]-ben a keresztesek létrehozták a feudális jeruzsálemi királyságot. [[Szaladin]] hadai döntötték meg 1187-ben. A [[13. század]] második felétől [[mamelukok|mameluk]] uralom alatt állt, majd [[1516]]-[[1517]]-től [[1918]]-ig az [[Oszmán Birodalom]] tartománya.
{{főcikk|A zsidók története a történelmi Izrael területén}}
