Wikipédia

„Csák Kálmán” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Rekush (vitalap | szerkesztései)
872 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
formázás, nem idevaló dolgokat törlöm
1. sor:
'''Csák Kálmán,''' a tenkei természetrajzi múzeum megteremtôjemegteremtője▼
{{forma}}
==Életrajza==
▲Csák Kálmán, a tenkei természetrajzi múzeum megteremtôje
 
A tenkei Csák Kálmán anyai ágon a Medra család leszármazottja. A családi hagyományt követve ôt is molnárnak[[molnár]]nak szánták. Elég hamar megismerkedett a mesterséggel, a [[malom]] és a molnárok életével. Alig lehetett három-négy éves, amikor a hôn szeretett nagyapa, az [[Arad megyeimegye]]i [[Bél]] (Beliu) községben lévô malom tulajdonosa vasárnaponként vállára vette, és a [[Béli-hegység]] völgyeiben barangolva malomkônek alkalmas szikladarabokat kerestek. Ma az ôsz halántékú muzeológus boldogan emlékszik vissza azokra a kiruccanásokra, és bizonygatja, hogy ezekben gyökerezik az egész életét betöltô gyûjtôszenvedély. Mert a gyûjtést elég hamar elkezdte: különösen ôslénykövületeket, ásványokat és állattani anyagot gyûjtött elôszeretettel.▼
Molnárlegénybôl lett muzeológus
 
A család [[1941]]-ben visszaköltözött Tenkére, ezért a fiú elôszörelőször a Fekete-Körös menti városka környékét "fedezte fel", járta be. A molnárinas, majd -segéd csak a munka utáni pár órát vagy a szombat délutánnal kezdôdô hétvégét szánhatta barangolásra. Késôbb szívesen vállalt 16 órás mûszakokatműszakokat is, hogy a hétvégén egy nappal többet tudjon tölteni a természetben, mert ahogy a gyûjtésregyűjtésre kiszemelt vidék mind messzebbre esett Tenkétôl, az éjszakát is ott kellett töltenie, egy nap alatt nem lehetett bejárni gyalog a hosszú utakat. Bejárni a szó szoros értelmében, mivel vonat, szekér és bicikli helyett a gyaloglást választotta. "Nem voltam órához vagy járható úthoz kötve, amikor jónak láttam, toronyiránt nekivágtam a legrövidebb útnak!" – meséli. Vállán a hátizsákkal, amelyet legtöbbször kövekkel, kövületekkel megtömve cipelt haza, kezében az elmaradhatatlan kalapáccsal és bányászlámpával egyre gyakrabban fordult meg a [[Király-erdôbenerdő]]ben, ott is legtöbbször a Vida-patak völgyében. Nagyon sok barlangot járt be, rengeteg értékes kövületet gyûjtöttgyűjtött össze.▼
Mindig felnéztem az olyan emberre, aki fölött nem repült el hasztalan az idô, aki hagyott maga után valamit – akár anyagi, akár szellemi értéket. Szüleimtôl tanultam, hogy a társadalom, az utókor nem annyira az ember orcájára emlékezik, mint inkább tetteire, jellemére, becsületességére. Akirôl ezek a sorok szólnak, már túl jár a hetvenen, 13. nyugdíjasévét tapossa. Korát meghazudtoló frissességgel mozog, arcán sem lehet túl sok ráncot felfedezni. Egészségi állapotára nem panaszkodik, pedig nemegyszer töltötte az éjszakát a szabad ég alatt, valamelyik sziklafal tövében, vagy egy-egy nedves, huzatos barlangban. És legtöbbször egyedül. Csák Kálmánról, a tenkei természetrajzi múzeum megteremtôjérôl van szó. A természetet szenvedélyesen szeretô és titkait kutató autodidakta muzeológus molnárnak indult, de a tudomány berkeiben "landolt"…
 
A hazavitt köveket a ház zúgaiban helyezte el, mivel nem volt erre alkalmas más helyiség.
▲A tenkei Csák Kálmán anyai ágon a Medra család leszármazottja. A családi hagyományt követve ôt is molnárnak szánták. Elég hamar megismerkedett a mesterséggel, a malom és a molnárok életével. Alig lehetett három-négy éves, amikor a hôn szeretett nagyapa, az Arad megyei Bél (Beliu) községben lévô malom tulajdonosa vasárnaponként vállára vette, és a Béli-hegység völgyeiben barangolva malomkônek alkalmas szikladarabokat kerestek. Ma az ôsz halántékú muzeológus boldogan emlékszik vissza azokra a kiruccanásokra, és bizonygatja, hogy ezekben gyökerezik az egész életét betöltô gyûjtôszenvedély. Mert a gyûjtést elég hamar elkezdte: különösen ôslénykövületeket, ásványokat és állattani anyagot gyûjtött elôszeretettel.
 
Csák Kálmán [[1952]]-ben rendezte meg az elsô önálló kiállítását. Akkor az ottani malomban dolgozott, és frissen végzett tanítónô feleségével a falusi kultúrház egyik kis helyiségében állította ki anyagát. Az alkalmat az októberi forradalom évfordulója adta, akkoriban meg kellett ünnepelni november 7-ét. Nagy érdeklôdést váltott ki a régi padokra kirakott anyag, elsôsorban az Ürmösi-patak ôsmaradványokkal telített földtani szelvénye. Két hónapon keresztül minden vasárnap meg kellett nyitni a kiállítást.▼
▲A család 1941-ben visszaköltözött Tenkére, ezért a fiú elôször a Fekete-Körös menti városka környékét "fedezte fel", járta be. A molnárinas, majd -segéd csak a munka utáni pár órát vagy a szombat délutánnal kezdôdô hétvégét szánhatta barangolásra. Késôbb szívesen vállalt 16 órás mûszakokat is, hogy a hétvégén egy nappal többet tudjon tölteni a természetben, mert ahogy a gyûjtésre kiszemelt vidék mind messzebbre esett Tenkétôl, az éjszakát is ott kellett töltenie, egy nap alatt nem lehetett bejárni a hosszú utakat. Bejárni a szó szoros értelmében, mivel vonat, szekér és bicikli helyett a gyaloglást választotta. "Nem voltam órához vagy járható úthoz kötve, amikor jónak láttam, toronyiránt nekivágtam a legrövidebb útnak!" – meséli. Vállán a hátizsákkal, amelyet legtöbbször kövekkel, kövületekkel megtömve cipelt haza, kezében az elmaradhatatlan kalapáccsal és bányászlámpával egyre gyakrabban fordult meg a Király-erdôben, ott is legtöbbször a Vida-patak völgyében. Nagyon sok barlangot járt be, rengeteg értékes kövületet gyûjtött össze.
 
Nehéz lenne megmondani, hány ezer kilométert gyalogolt Csák Kálmán a Körös völgyében, a Béli-hegységben, a Király-erdôben és a Bihar-hegységben, még nehezebb lenne kiszámítani, hány ezer kiló "követ" cipelt haza Tenkére a hátán. Meg is gyûlt a baja a családjával, mert ahány folyosó volt a házban, mind megtelt kövületekkel, cserépdarabokkal, miegymással, még a pincébe és a padlásra, sôt az ágy alá is jutott belôlük. S közben tanult, tanult rendületlenül, sokszor hajnali 3-4 óráig, aztán 7-kor indult a malomba. Ahhoz, hogy véleményt tudjon mondani egy-egy kövületrôl, régészeti leletrôl (szerszámról vagy fegyverrôl, cserépedény-töredékrôl stb.), a tanulásban nem volt megállás. Eleinte minden nehezen ment, de amikor megismerték eredményeit, egyre értékesebb tudományos könyvekhez jutott hozzá. Közben lankadatlanul folytatta a gyûjtést, s egyre merészebb meghatározásokra vállalkozott.
 
▲Csák Kálmán 1952-ben rendezte meg az elsô önálló kiállítását. Akkor az ottani malomban dolgozott, és frissen végzett tanítónô feleségével a falusi kultúrház egyik kis helyiségében állította ki anyagát. Az alkalmat az októberi forradalom évfordulója adta, akkoriban meg kellett ünnepelni november 7-ét. Nagy érdeklôdést váltott ki a régi padokra kirakott anyag, elsôsorban az Ürmösi-patak ôsmaradványokkal telített földtani szelvénye. Két hónapon keresztül minden vasárnap meg kellett nyitni a kiállítást.
 
A tenkei Néptanács akkori elnöke, a néhai Onucz János is elutazott Bélfenyérre, és megtekintette Csák Kálmán gyûjteményét. Nyomban megígérte, hogy odahaza Tenkén megfelelô helyrôl gondoskodik egy állandó kiállításnak. Be is tartotta az ígéretét: nem sokat kellett várni, és a gyûjtemény feldolgozott részét bárki megtekinthette vasárnaponként Tenke fôutcájának egy addig üres üzlethelyiségében, a nagyváradi múzeum kimustrált tárlóiban. Ekkor már a rajoni, sôt a megyei vezetôk is felfigyeltek Csák Kálmán munkásságára. Végül Galamb Lászlónak, a váradi múzeum régészének javaslatára, a megyei mûvelôdési szervek elôterjesztése alapján a Mûvelôdési Minisztérium jóváhagyta a Csák-féle magángyûjteményre alapozott tenkei természetrajzi múzeum megnyitását. Ekkor 1956. május 15-ét írtak, ettôl a dátumtól kezdve lett a tenkei molnárból hivatalosan is muzeológus, ettôl a dátumtól kapott fizetést azért a munkáért, amelyet már több mint tíz éve végzett szeretettel, lelkesen, mondhatni szenvedéllyel.
37 ⟶ 33 sor:
 
A múzeum, Tenke egyik nevezetessége, megmenekült. Megfiatalodva, megszépülve újra várja a látogatókat. És Csák Kálmán? Jól van, mondja. Mivel több mint 20 éve nem fogyaszt húst, egyre több zöldségfélére van szüksége, ezért kertészkedik. Ezenkívül gyógynövényeket gyûjt és termeszt. Teakeveréket állít össze belôlük, és ingyen adja mindazoknak, akik hozzá fordulnak. Meghívásra kirándulásokon vesz részt, segít megismerni a fogyasztható gombákat, gyógynövényeket. Egyedül is mindjárt-mindjárt az erdôben köt ki: gombaféléket, gyökereket, gyógynövényeket, s legújabban kôzeteket gyûjt. Amikor meglátogattam, gyönyörûen csiszolt kôzetek kollekcióját csodálhattam meg. Szívesen segít mindenkinek, aki meg akarja ismerni a természetet, ugyanis a természet imádata vérében van, ahogy a felesége mondja: "Javíthatatlan barangoló, szenvedélyes természetbarát.
==Források==
*Fábián József Bihari napló 2000. február 14.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Csák_Kálmán”