„Csák Kálmán” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
formázás, nem idevaló dolgokat törlöm |
|||
2. sor:
==Életrajza==
A tenkei Csák Kálmán anyai ágon a Medra család leszármazottja. A családi hagyományt követve ôt is [[molnár]]nak szánták. Elég hamar megismerkedett a mesterséggel, a [[malom]] és a molnárok életével. Alig lehetett három-négy éves, amikor a hôn szeretett nagyapa, az [[Arad megye]]i [[Bél]] (Beliu) községben lévô malom tulajdonosa vasárnaponként vállára vette, és a [[Béli-hegység]] völgyeiben barangolva malomkônek alkalmas szikladarabokat kerestek
A család [[1941]]-ben visszaköltözött Tenkére, ezért a fiú először a Fekete-Körös menti városka környékét "fedezte fel", járta be. A molnárinas, majd -segéd csak a munka utáni pár órát vagy a szombat délutánnal kezdôdô hétvégét szánhatta barangolásra. Késôbb szívesen vállalt 16 órás műszakokat is, hogy a hétvégén egy nappal többet tudjon tölteni a természetben, mert ahogy a gyűjtésre kiszemelt vidék mind messzebbre esett Tenkétôl, az éjszakát is ott kellett töltenie, egy nap alatt nem lehetett bejárni gyalog a hosszú utakat. "Nem voltam órához vagy járható úthoz kötve, amikor jónak láttam, toronyiránt nekivágtam a legrövidebb útnak!" – meséli. Vállán a hátizsákkal, amelyet legtöbbször kövekkel, kövületekkel megtömve cipelt haza, kezében kalapáccsal és bányászlámpával egyre gyakrabban fordult meg a [[Király-erdő]]ben, ott is legtöbbször a Vida-patak völgyében. Nagyon sok barlangot járt be, rengeteg értékes kövületet gyűjtött össze.
10. sor:
Csák Kálmán [[1952]]-ben rendezte meg az elsô önálló kiállítását. Akkor az ottani malomban dolgozott, és frissen végzett tanítónô feleségével a falusi kultúrház egyik kis helyiségében állította ki anyagát. Az alkalmat az októberi forradalom évfordulója adta, akkoriban meg kellett ünnepelni november 7-ét. Nagy érdeklôdést váltott ki a régi padokra kirakott anyag, elsôsorban az Ürmösi-patak ôsmaradványokkal telített földtani szelvénye. Két hónapon keresztül minden vasárnap meg kellett nyitni a kiállítást.
A tenkei Néptanács akkori elnöke, a néhai Onucz János is elutazott Bélfenyérre, és megtekintette Csák Kálmán
Ezzel még nem oldódott meg minden. Továbbra is akadtak kiadások, amelyeket Csák Kálmán saját
Csák Kálmán számos múzeumot meglátogatott, sok tudományos dolgozatot és szakkönyvet lapozott fel, de a kiállítást saját elképzelései szerint rendezte
==Munkái==
A fáradságos
A fiatalokkal való foglalkozás külön fejezet Csák Kálmán életében. Nem sok pedagógiát tanult, mégis tudta, érezte, hogyan kell felkelteni a fiatalok érdeklôdését valami hasznos ügy iránt, hogyan kell megszerettetni velük a természetet és megértetni védelmének fontosságát. Sosem találtam egyedül a múzeumban, mindig ott sürgött-forgott körülötte néhány fiatal. Nagyon gyakran láttam, amint kirándulásra indul a gyermekekkel: hétvégeken a nagyobbakkal a hegyekbe, a kisebbekkel csak a falu fölötti erdôkbe. Különösen a hatvanas évek diákjai voltak elmaradhatatlanok egy-egy hétvégi túráról, egy-egy barlang feltárásáról
▲A fáradságos gyûjtés, leletmeghatározás, anyagfeldolgozás és -kiállítás mellett Csák Kálmán több tíz tudományos dolgozatot írt. Ezeket szakmai találkozókon és szakfolyóiratokban mutatta be. Ma is büszke rá, hogy olyan szaktekintélyekkel írt közös dolgozatot, mint a bukaresti dr. Mircea Paucã ôslénytankutató professzor, dr. Mihai Bãcescu, a múzeumok központi tanácsának volt elnöke, vagy dr. Hamar Márton egyetemi tanár, az állattan szakembere, a kisemlôsök egyik legelismertebb kutatója Kelet- és Közép-Európában.
▲A fiatalokkal való foglalkozás külön fejezet Csák Kálmán életében. Nem sok pedagógiát tanult, mégis tudta, érezte, hogyan kell felkelteni a fiatalok érdeklôdését valami hasznos ügy iránt, hogyan kell megszerettetni velük a természetet és megértetni védelmének fontosságát. Sosem találtam egyedül a múzeumban, mindig ott sürgött-forgott körülötte néhány fiatal. Nagyon gyakran láttam, amint kirándulásra indul a gyermekekkel: hétvégeken a nagyobbakkal a hegyekbe, a kisebbekkel csak a falu fölötti erdôkbe. Különösen a hatvanas évek diákjai voltak elmaradhatatlanok egy-egy hétvégi túráról, egy-egy barlang feltárásáról. Ekkor alakult meg az a barlangászkör, amelybôl kinôtt a Czárán Gyuláról elnevezett barlangkutató klub: fennállásának 30. évfordulóját tavaly ôsszel ünnepelték meg.
▲Hûséges társa volt Csáknak Jakab Sándor múzeumi ügyelô, amolyan mindenes, aki megtanult foglalkozni a látogatókkal és segíteni a terepen is. Tizennyolc év után azonban megszüntette az állását a megyei szakfelügyelôség, Belényesben létesített helyette egyet – ugyan miért boldogulnának Tenkén?!
▲A nyolcvanas évek közepére a mûvelôdési élet országszerte csaknem teljes egészében a dicshimnuszok szajkózására szorítkozott. A múzeumok, fôleg az olyan kicsik, mint a tenkei is, nem voltak alkalmasak grandiózus mûsorok szervezésére, lassan mellôzni kezdték hát ôket. Mint már említettem, Tenkén megszüntették az egyik állást, aztán mind kevesebb pénzt adtak fûtésre, postaköltségekre, végül semmit nem juttattak erre. Közben egyre sürgôsebbé vált a 110 éves épület alapos tatarozása, errôl azonban hallani sem akart senki. Csák Kálmán nem akart szemtanúja lenni a múzeumi tevékenység lassú elsorvasztásának, nyugdíjazását kérte. A felbecsülhetetlen értékekkel teli régi iskolaépület pedig egyre repedezett, kopott, nedvesedett, lassan a leletek sem voltak már biztonságban.
Hogy a tenkei múzeum mégsem lett az enyészeté, az annak köszönhetô, hogy a rendszerváltás után a református egyház presbitériuma Berke Sándor lelkész javaslatára azt kérte a Helyi Tanácstól, patronálhassa az intézményt. Felvállalta az épület javítását és a kiállítás alkalmi nyitva tartását is. A Tanács tagjai gyorsan beleegyeztek ebbe, hiszen tudták, hogy ilyesmire manapság aligha kerül állami pénz. Az egy évig tartó, általános és alapos javítás közel 40 millió lejbe és rengeteg utánajárásba került, a Tenke 660 éves fennállásáról megemlékezô ünnepségre fejezôdött be. A megnyitón számos vendég vett részt, köztük a megyei múzeum, valamint a település vezetôi. Mindenki segítséget ígért. A fogadkozások valóra váltására még nem volt alkalom…
A múzeum, Tenke egyik nevezetessége, megmenekült. Megfiatalodva, megszépülve újra várja a látogatókat. És Csák Kálmán? Jól van, mondja. Mivel több mint 20 éve nem fogyaszt húst, egyre több zöldségfélére van szüksége, ezért kertészkedik. Ezenkívül gyógynövényeket gyûjt és termeszt. Teakeveréket állít össze belôlük, és ingyen adja mindazoknak, akik hozzá fordulnak. Meghívásra kirándulásokon vesz részt, segít megismerni a fogyasztható gombákat, gyógynövényeket. Egyedül is mindjárt-mindjárt az erdôben köt ki: gombaféléket, gyökereket, gyógynövényeket, s legújabban kôzeteket gyûjt. Amikor meglátogattam, gyönyörûen csiszolt kôzetek kollekcióját csodálhattam meg. Szívesen segít mindenkinek, aki meg akarja ismerni a természetet, ugyanis a természet imádata vérében van, ahogy a felesége mondja: "Javíthatatlan barangoló, szenvedélyes természetbarát.
==Források==
*Fábián József Bihari napló 2000. február 14.
|