„Animizmus” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: vi:Thuyết vật linh |
a Bot: következő hozzáadása: nds:Animismus; kozmetikai változtatások |
||
1. sor:
[[Fájl:AnimismSymbol.PNG|jobbra|280px]]
Az elnevezés, a [[Latin nyelv|latin]]
Az '''animizmus''' tárgyai elsősorban szellemlények: szellemek,
Az animizmus nem vallástípus, hanem adott vallások jellemző attribútuma. Leggyakrabban és legtisztább formájában a samanisztikus vallásokban és a sintoizmusban találhatjuk meg.
13. sor:
Az animizmus hite szerint a lélek különbözik a testtől, annak halála után tovább él. Innen eredtek azok a szokások, hogy a sírokba ételt, ruhát és különböző használati tárgyakat helyeztek a halott teste mellé.
Gyakori az a hit is, hogy a halott emberek szellemei ugyanolyan vágyakkal, indulatokkal rendelkeznek mint az élő emberek, ezért képesek beavatkozni akár az élők életébe is, aszerint hogy milyen érzéseket táplálnak velük szemben. Segítőtársak vagy ellenségek lehetnek, légiességüknek köszönhetően képesek behatolni az élők testébe, betegséget okozhatnak vagy növelhetik az életerőt. Ezért gyakori szokás a természeti népeknél, hogy ha megbetegszenek nem orvost, hanem inkább egy szelleműzőt, varázslót
Az animizmus másik jellegzetessége, hogy az uralkodókat (vagy méggyakrabban a sámánokat) a leghatalmasabb szellemekkel érintkezőknek tartják, egyfajta mediátoroknak, akiknek ezáltal hatalmukban vannak olyan természetfölötti erők, mellyel a szellemek befolyását érvényre tudják juttatni.
20. sor:
A fák imádása egyaránt megtalálható az ősi európai és az amerikai népeknél. A germán "Tempel" (templom) szó vizsgálatakor [[Jacob Grimm]], arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a germánok legrégibb szentélyei, természetes erdők voltak. A [[kelták]]nál is ismeretes a faimádás kultusza, a régi "szentély" szavuk, azonos a latin ''nemusz''al, ami erdei tisztást, ligetet jelent. A legismertebb európai faimádat, az ókori [[Róma|Rómában]] található: a Fórumon, egészen a császárság koráig imádták ''Romulusz szent fügefáját'', melynek mikor törzse elszáradt nagy riadalmat okozott.
A [[hidaszta indiánok]] Észak—Amerikában, akik azt hiszik, hogy minden természeti objektumnak megvan a saját szelleme, pontosabban az árnyéka. Különösen a [[nyárfa|nyárfának]] tulajdonítanak szellemi erőket. A kelet—afrikai [[wanikák]] szerint, minden fának, de különösen a [[kókuszdiófa|kókuszdiófának]] megvan
Más népek, mint például az [[ausztrália]]i [[dieri törzs]], az ősök szellemeiről gondolják azt, hogy a fákban laknak. Ugyanez a hiedlem az [[Fülöp-szigetek]]en is ismeretes. A [[koreaiak]] a pestisben, útszélen vagy gyermekkorban meghalt emberek szellemeiről gondolják azt, hogy fákban laknak. [[Kína|Kínában]], a [[miaók]]nál a faluk előtt találhatók szent fák, amelyekről úgy tartják, hogy az őseik szellemeinek a lakhelye.
26. sor:
A [[Nias-sziget]] lakói hite szerint, egy fa elpusztulásakor a belőle kiszabaduló szellem démonná válik.
== Vallástudományi kritikája ==
Az animizmus elmélete, más elméletekkel együtt (preanimizmus, ősmonoteizmus stb.) abban a korszakban keletkeztek, amelyben az ember, az emberiség és a kultúra eredetijének keresése révén próbálták a modern kor társadalmi viszonyai miatt bizonytalanná vált európai identitást ismét megerősíteni. A [[darwin]]i fejlődéselmélet logikájának mintájára a történelmet is lineáris fejlődési folyamatként fogták fel. A vallással, vallásossággal kapcsolatos filozófiai és történettudományi szakirodalom, a vallástudomány XIX. sz-i korszakát sem kivéve, ennek a fejlődés-elméletnek alapján alkotott. Tylor animizmusa a tudománytörténetnek e korszakában az egyik legelterjedtebb és legplasztikusabb elméleti kerete volt olyan jelenségek értelmezésére, melyek különböző kontinensek benszülött kultúrájának szerves alkotóelemei voltak. Ám az animizmust, mint a vallás-fejlődés őskorszakát a vallástudomány ma már nem vallja.<ref>V. ö. Kippenberg, Hans G. Die Entdeckung der Religionsgeschichte. Religionswissenschaft und Moderne. München 1997; Kippenberg, Hans G. és Kocku von Stuckrad. Einführung in die Religionswissenschaft. München 2003.</ref>
== Hivatkozások ==
{{források}}
37. sor:
== Irodalom ==
*[http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b169/index.html Durkheim Emile: A vallási élet elemi formái; L'Harmattan Kiadó 2002.]
* James G. Frazer: Az aranyág; Osiris Könyvtár, Budapest 2005. ISBN
* [[Sigmund Freud]]: Totem és tabu (Dick, 1918; Göncöl, 1990) (Angolul: Totem and Taboo: Some Points of Agreement between the Mental Lives of Savages and Neurotics, trans. Strachey, New York: W. W. Norton & Company. ISBN 0-393-00143-1.)
* Sir Edward Burnett Tylor: Primitive Culture; London, 1873
84. sor:
[[mk:Анимизам]]
[[ms:Animisme]]
[[nds:Animismus]]
[[nl:Animisme (religie)]]
[[nn:Animisme]]
|