„Arisztotelész etikája” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Apró, helyesírási módosítások |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
Az antik görög kultúra a poliszközösségek kultúrája. A közösség, a polisz minden más javak fölött áll; az egyén csak annyiban lehet individuum amennyiben a polisz tagja. [[Arisztotelész]] is ezt a világnézetet képviselte.
A Corpus Aristotelicum három etikai írást tartalmaz: az ''Eudémoszi Etika'' (Ethica Eudemia), a ''Nagy Etika'' (Magna Moralia), és a ''Nikomakhoszi Etika'' (Ethica Nicomachea).
Az Eudémoszi Etika és a Nagy Etika eredetiségéről számos elmélet született és csak a XX. század elejétől kerültek be az Arisztotelészi művek panteonjába. Az Eudémoszi Etikáról, R. [[Euken]] mutatta ki, hogy grammatikája arisztotelészi, [[Werner Jager]] pedig kimutatta, hogy beletartozik a Protreptikosztól a Nikomakhoszi Etikáig vezető fejlődés vonalába.<ref>Sir David Ross: Arisztotelész (Osiris, 1996; ford. Steiger Kornél.)</ref> [[Jeager]] óta senki sem vonja kétségbe sem azt, hogy az
Tény, hogy amikor más művében Arisztotelész az Etikára utal, – [[Politika]] III. könyvének 7. fejezetében: „mint már korábban az etikában kifejtettem” <ref>Steiger Kornél fordítása</ref> – csak egy Etikára utal, ami a Nikomakhoszi Etikának felel meg. Ez jelentheti azt, hogy az Eudémoszi Etikát és a Nagy Etikát nem ő írta, vagy nem tekintette a nyilvánosságnak szánt műveknek.
11. sor:
Valószínűleg elsőnek a Nagy Etika íródott, majd utána az Eudémoszi Etika és végül a Nikomakhoszi Etika. A Nagy Etikában és az Eudémoszi Etikában bírálja a [[platón]]i ideatant, de nyíltan csak a Nikomakhoszi Etikában száll szembe vele. Továbbá a Nagy Etikában Arisztotelész még nem tekinti erényeknek az észképességeket, de tesz némi utalást rá: „Vajon erény-e a bölcsesség, vagy nem? … ebből nyilvánvaló, hogy a bölcsesség: erény”.<ref>Magna Moralia 1197 b 34.</ref> A Nikomakhoszi Etikában pedig már kategorikusan kijelenti, hogy az észképességek erények.<br>
Az arisztotelészi etika: boldogságetika, középpontjában a boldogság (gör. eudaimonia) áll, arra keresi a választ, hogy az ember a társadalmon belül hogyan érheti el a legnagyobb boldogságot. Szakít azzal a platóni hagyománnyal miszerint létezik egy örök ’Jó’ idea, ami egyetemes érvényű minden ember számára, szerinte a jó relatív fogalom, minden embernek más és más jelentheti a ’Jó’-t. Ami közös minden emberben, hitványban és erkölcsösben egyaránt, az az, hogy mindenki a maga ’Jó’-ján keresztül a boldogságot keresi.
== Az arisztotelészi etika alapkérdései ==
| |||