„Scherzo” változatai közötti eltérés

(ol., ejtsd: szkerco). Régebben egyenlő értelmü volt a scherzandóval s inkább előadási műszóként szerepelt, későbben - a szonátaszerü forma kifejlődésével - annak egyes tételei közt a menuetet (l. o.) próbálta, mig végre mint önálló műforma is jelentős szerepre jutott. Mint önálló műforma Beethoven után fejlődött ki s első szerep jutott e tekintetben Schubertnek, utána Mendelssohn, Schumann, Chopin magasultak ki e műforma eszményítésében. A S. hangulata mindig szeszélyes, tréfás, enyelgő, de ezt a hangulatot ritkán tartja meg kezdettől végig, hanem ellentétes hangulattal szakítja meg s azután tér ismét vissza az eredetihez.