„Scherzo” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Kiegészítés. |
||
1. sor:
(ol., ejtsd: szkerco).
Az olasz "tréfa" kifejezésből ered. Már a 16. században is felbukkan a fogalom, a capriccióhoz hasonló jelentésben. Szerepe a 18. század utolsó évtizedeiben nőtt meg. [[Haydn]] op. 33-as [[vonósnégyes]] sorozatának mellékneve (Gli scherzi) egyrészt arra utalt, hogy a menüettek helyén scherzo van, másrészt arra, hogy a zenei anyag rafinált, helyenként szokatlan módon lett feldolgozva.
(ol., ejtsd: szkerco). Régebben egyenlő értelmü volt a scherzandóval s inkább előadási műszóként szerepelt, későbben - a szonátaszerü forma kifejlődésével - annak egyes tételei közt a menuetet (l. o.) próbálta, mig végre mint önálló műforma is jelentős szerepre jutott. Mint önálló műforma Beethoven után fejlődött ki s első szerep jutott e tekintetben Schubertnek, utána Mendelssohn, Schumann, Chopin magasultak ki e műforma eszményítésében. A S. hangulata mindig szeszélyes, tréfás, enyelgő, de ezt a hangulatot ritkán tartja meg kezdettől végig, hanem ellentétes hangulattal szakítja meg s azután tér ismét vissza az eredetihez.▼
Régebben egyenlő értelmü volt a scherzandóval s inkább előadási műszóként szerepelt, későbben - a [[szonáta]]szerü forma kifejlődésével - annak egyes tételei közt a menuetet (l. o.) próbálta, mig végre mint önálló műforma is jelentős szerepre jutott.
A menüettet [[Beethoven]] műveiben váltja fel (szimfóniákban, szonátákban) de megőrzi annak jellegzetes triós formáját. Mind ritmikáját, mint tematikáját a meglepetésre való törekvés jellemzi.
▲
A romantikus karakterdarab előretörését készíti elő ([[Mendelssohn]], [[Chopin]], [[Brahms]]).
| |||