„Eregion” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Jegyzetek: Bot: <references /> cseréje {{források}}-ra |
a Bot: 2 írásjel átmozgatva a <ref> elé. (Hibakód: 61) |
||
17. sor:
=== Virágkora ===
Az eregioni noldák Galadriel és Celeborn uralma alatt virágzó királyságot építettek, mk. 1350 és 1400 között azonban [[Celebrimbor]] vette át a hatalmat;
M. k. 1000-ben Szauron megrémülve a [[dúnadán]]ok partraszállásaitól és legnagyobb életben maradt ellenségével, [[Gil-galad]]dal való formálódó kapcsolataiktól, megerősítette [[Mordor]]t, és építeni kezdte keleti erőd-fővárosát, Barad-dúrt, közben tetszetős testi alakot és a [[valák]] bölcs, tudós és jóságos küldöttének szerepét magára öltve tárgyalásokat kezdett az eldákkal, ennek eredményeképp azonban csak Eregionban ért el sikereket. Magát ''Annatar''nak ("az Ajándékok Ura"), Aulëndilnek ("Aulë szolgája") vagy Artanónak ("Kovácsmester") nevezve, sikerült magának megnyernie Celebrimbort és az eregioni tünde-kovácsokat, akik nem ismerték fel, hogy valójában leghalálosabb ellenségük, [[Morgoth]] legnagyobb és leggonoszabb szolgájával akadt dolguk. Szauron mint ál-kovácsmester összetartozó testvériséggé kovácsolta a Celebrimbor vezette tünde-kovács társaságot, mely magát ''Gwaith-i-Mírdain''nak (az "Ékkőfaragók Népe", röviden ''Mírdain'') nevezte; majd rávette őket, hogy ragadják ki Eregion vezetését Celeborn és Galadriel kezéből (ez megtörtént kb. 1350 és 1400 között). Galadriel ekkor távozott Mórián át Laurelindórinanba (amit ekkoriban általában röviden Lórinandnak neveztek); a törp-tárnáktól és lakóiktól egyaránt idegenkedő Celeborn e beszámoló szerint ott maradt Ost-in-Edhilben.
27. sor:
Kb. m. k. 1600-ban Szauron elkészítette az [[Egy Gyűrű]]t, hogy uralkodjék az összes többi fölött; a tünde kovácsok pedig felismerték szándékait, megszakították vele a kapcsolatot, és értesítették tevékenységéről Gil-galadot és Celebornékat, és segítségükkel elrejtették a Három Gyűrűt.
Szauron válaszul háborút indított. Majd egy évszázadig gyűjtögette seregét Mordorban (főként keletlakókból és persze [[orkok]]ból), majd gyorsan lerohanta Kelet-Eriadort. Ezzel kitört az eriadori tündék és Mordor közt a háború (m. k. 1695). Gil-galad egy kisebb csapat élén [[Elrond]]ot küldte Eregion megsegítésére, de a felmentő sereg nem képviselt megfelelő nagyságú erőt, és útja a messzi Lindonból soká tartott. Mire Magyalföldre értek (1697), azt már feldúlták és elpusztították a mordori hadak; Elrond pedig (bár khazad-dûmi törpök is csatlakoztak hozzá) az erőviszonyokat mérlegelve, nem bocsátkozott nagyobb csatába, hanem a lindoni sereget eregioni menekültekkel bővítve, északabbra vonult vissza, és az [[Imladris]] (Völgyzugoly) nevű völgyben bújt meg, ahol létrehozta az Utolsó Meghitt Otthon (a Nagy Tengertől Keletre) nevű, még a harmadkor végén is fennálló, jól rejtett és erős tünde-települést
A Harmadkor végéig Eregion teljesen néptelen maradt. Mikor a [[Gyűrű Szövetsége]] átvonult ezen a tájon, s az északi erdőtünde, [[Legolas]] kénytelen volt konstatálni, hogy a föld már csaknem teljesen elfeledte az egykor itt lakozó tündéket, s „már csak a kövek beszélnek róluk”.
| |||