„Habsburg-törvény” változatai közötti eltérés

Feleségének, [[Zita Bourbon–pármai hercegnő|Zita császárné]]nak nyomására, aki az uralkodói hatalmat isten kegyelméből valónak ''(Gottesgnadentum)'', az arról való lemondást lehetetlennek tartotta, Károly megtagadta a hivatalos lemondást császári címéről. (Ugyanígy járt el a magyar királyi címével kapcsolatban is). [[1919]]. [[március 23.|március 23-án]] az egykori cs. és kir. udvari vonaton [[Svájc]]ba távozott. Mielőtt elhagyta volna Ausztria területét, [[március 24.|március 24-én]] a [[vorarlberg]]i [[Feldkirch]]ben kiadta a ''„feldkirchi manifesztumot”,'' amelyben visszavonta a [[november 11.|november 11-én]] tett nyilatkozatát, és tiltakozott uralkodói hatalmának korlátozása ellen.

 

 

A törvény a külföldön tartózkodó „egykori koronás főt” meghatározatlan időre („örök időkre”) kiutasította Ausztria államterületéről. Ez a Habsburg–Lotaringiai-ház többi tagjaira is vonatkozott, ha nem tagadták meg a Habsburg uralkodócsaládhoz való tartozásukat, nem mondtak le trónigényükről, és nem tekintették magukat az Osztrák Köztársaság polgárainak. A törvény az állami vagyon, valamint a császári udvar kezelésében álló udvari vagyon feletti rendelkezést az államigazgatás kezébe adta. A Habsburg-ház úgynevezett magán- és családi pénzalapjait, amelynek legnagyobb része a Habsburg-ház mindenkori feje által kezelt közös családi vagyon volt, a törvény kisajátította és állami tulajdonná nyilvánította. A magánszemélyek megtarthatták saját különvagyonukat.

[[1935]]-ben [[Kurt Schuschnigg]] [[szövetségi kancellár (Ausztria)|szövetségi kancellár]] kormánya tárgyalásokat kezdett [[IV. Károly magyar király|Károly császár]] legidősebb fia, [[Habsburg Ottó|Ottó főherceg]], trónörökös és a [[Kurt Schuschnigg|Schusnigg-kormány]] között a Habsburg-törvény visszavonásáról és a monarchia helyreállításáról. [[1935]]. [[július 13.|július 13-án]] az [[ausztrofasizmus|ausztrofasiszta]] [[hivatásrendi állam]] ''(Ständestaat)'' kormánya a Habsburg-törvényt kiemelte az [[alkotmányerejű törvény]]ek sorából, és egyszerű többséggel módosítható törvénnyé minősítette vissza. A Schuschnigg-kormány részlegesen visszavonta a törvényt, megszüntette annak a kiutasításra vonatkozó rendelkezéseit, helyreállította a [[Habsburg-család|Habsburgok]] családi vagyonkezelő alapját ''(Familienversorgungsfonds)'', és ennek javára jelentős értékű vagyont juttatott vissza.

 

 

=== A második Osztrák Köztársaság ===

[[1982]]-ben az osztrák kormány [[I. János Károly spanyol király|János Károly]] [[Spanyolország királyainak listája|spanyol király]] közbenjárására [[Zita Bourbon–pármai hercegnő|Zita császárné]]nak, Károly császár özvegyének megadta a hazautazási engedélyt lemondó nyilatkozat aláírása nélkül, azzal az indokkal, hogy ő nem született Habsburg, csak beházasodott az uralkodóházba, és sohasem támaszthatna igényt a trónra. A Habsburg-monarchia restaurációja ebben az időben már valószerűtlennek volt tekintendő. Az özvegy császárné 63 év száműzetés után látogatott Ausztriába. [[1989]]-ben az utolsó császárné a svájci [[Zizers]]-ben elhunyt, testét [[1989]]. [[április 1.|április 1-jén]] a Habsburg-család hagyományos temetkezőhelyén, a [[kapucinusok]] bécsi templomának kriptájába temették, ünnepélyes keretek között. A temetésére érkező családtagok a kormány általános engedélyével már valamennyien beutazhattak Ausztriába.

 

 

===Jogi viták a törvény körül ===