Wikipédia

„Nagy Gy. Margit” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
zéd'''Nagy Gy. Margit''' ([[Mezőtúr]], [[1937]]. [[március 17.]] – ) magyar [[gobelin]]művész, de 1985 óta csak tűzzománccal foglalkozik. [[Miskolc]]on alkot. Férje, [[Varga Miklós (szobrász)|Varga Miklós]] [[szobrászművész]].
 
==Életútja, munkássága==
10. sor:
1952-ben házasságot kötött Varga Miklóssal, a szintén mezőtúri származású fiatal szobrásszal, majd 1955-ben kislányuk született (Ferenczy Noémi nem örült ennek, szerinte a gyerek akadályt jelent a művészi életben). A Derkovits Kollégium családos szárnyában laktak. 1957-ben Varga Miklós ösztöndíjával [[Kecskemét]]re, a „Műkert”-ben kialakított Művésztelepre költöztek. Itt kapta első megbízatását, a „Szüret” című gobelinre. A tervet megmutatta a Kecskemétre leutazó Ferenczy Noéminek, akinek tetszett a karton. A mű elkészült, torontáli technikával, de gobelinszerű megvalósítással, és a [[bécs]]i [[Világifjúsági Találkozó|VIT]] magyar pavilonjában sikerrel mutatták be (az alkotás jelenleg lappang). Ferenczy Noémi még a halála (1957) után is segítette tanítványát: a végrendeletében Nagy Gy. Margitot is megnevezte örökösei között, ennek révén sikerült szövőszékhez jutnia.
 
1960-ban – a kecskeméti ösztöndíj lejárta után – [[Miskolc]]ra költöztek. [[Diósgyőr]]ben, a Szinyei Merse Pál utcában építette a város második művésztelepét. SzomszédaikSzomszédjaik között – ha nem is azonos időpontban – megfordult Imreh József festőművész, Lukovszky László festő- és grafikusművész, Kunt Ernő festőművész, majd Dezső József festőművész és Pető János grafikusművész. A művészházaspárból Varga Miklós rögtön megtalálta a számítását, bekapcsolódott Miskolc kulturális életébe, és megrendeléseket is kapott. Nagy Gy. Margitot azonban lassabban fedezték fel, talán a műfaj sajátságából adódó nagyon hosszú átfutási idő riasztotta el a potenciális helyi megrendelőket. Mindazonáltal 1961-ben elnyerte az új [[Madách Színház]] számára kiírt pályázatot. Ide készítette 160×360 cm-es méretű, „Tavasz” című alkotását, amit 1962-ben fejezett be. Az alkotás elbűvölte a közönséget, mára azonban sajnos csak a kartonja maradt fenn (ezt állították ki a 2005-ös retrospektív kiállításon, ismét nagy sikert aratva), maga a gobelin eltűnt egy felújítás során. Az Oktatási Minisztérium számára készült az „Alkony” vagy „Ülő lány kecskével” című műve (1966), ami életművének szintén egyik fontos darabjának számít. Zenélők sorozata 1960 és 1968 között született. A kétalakos „Zenélők I” nőiességükben bájos hárfás és fuvolás lányt ábrázol zenélés közben. Az alkotás Svájc magyar nagykövetségére került. A négyalakos „Zenélők II” a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szakszervezet székháza számára készült, azonban ez az alkotás is lappang jelenleg. A gobelinen ábrázolt hajlékony lányalakok ritmust és harmóniát fejeznek ki. Az egyalakos „Zenélő I” és „Zenélő II” lantos és furulyás alakot mutat, magántulajdonban vannak.
 
Mikor 1973-ban megjelent a Művészet című folyóiratban egy interjú a művészházaspárral, derült fény arra, milyen irdatlan munkabefektetéssel készül egy gobelin. Egy hat négyzetméteres alkotáson – amit a nagykanizsai házasságkötöházasságkötő terem számára készített –
már négy éve szőtte. Emiatt Nagy Gy. Margit áttért az úgynevezett „előfonat” technikára. A vastagabb, de nem merev szálak alkalmazása felgyorsítja a manuális munkát. Így született 1975-ös „Siratók” című alkotása, ami a [[Herman Ottó Múzeum]] tulajdona. A kép függőleges állású, a három sirató nőalak egymásba fonódása mintegy felfokozza a fájdalmat. Érdekes, hogy abban az időszakban, amikor [[Varga Miklós]] „cirkuszos” kisplasztikákat készített, Nagy Gy. Margit megszőtte „Bohóc I” és „Bohóc II ” című harlekin képeit. Egy időre visszavonult az országos tárlatoktól, szívesebben vett részt a Miskolci Téli Tárlatokon és a Salgótarjáni Tavaszi Tárlatokon. A nagy pályázatok megszűnése után a miskolci és a környékbeli nagyüzemek léptek elő megrendelővé ([[Lenin Kohászati Művek]], Miskolci Fonoda, Salgótarjáni Öblösüveggyár és mások). A kohászati nagyüzem megbízására készült például „Metallográfia” című alkotása, amelyhez az „acél” szövetének nagyított metallográfiai felvételeit használta fel. Az alkotás a vezérigazgatói szobába került.
 
Alkotásaiban egyre többet foglalkozik az elvonatkoztatott, absztrakt ábrázolásokkal, majd egyszínű, „plasztikus szőnyegeket” és sík hatású „kettős szőnyegeket” készített. Műveivel résztvettrészt vett az 1985-ben, a [[Műcsarnok]]ban megrendezett „Magyar gobelin 1945–1985” című kiállításon.
 
1985-ben egészségi problémák miatt kénytelen volt felhagymifelhagyni a gobelinművészettel (a belélegzett pici textilszálak károsították a tüdejét), még a szövőszékétől is megszabadult. Ezután a tűzzománc technikája kezdte el foglalkoztatni, a technikát Morelly Edit segítségével „tanulta ki”, résztvettrészt vett a [[Nyírbátor]]ban és [[Kecskemét]]en rendezett tűzzománc találkozókon.
 
2005-ben retrospektív kiállítást rendeztek a művészházaspár alkotásaiból a Herman Ottó Múzeumban, ugyanebben az évben portréfilmet készített róla Czikora Ágnes, a Miskolci Televízió szerkesztője. Ugyancsak 2005-ben kapta meg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Közgyűlés alkotói díját. 2008. március 15. alkalmából a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
70. sor:
*1977 – Variációk egy témára IV., Herman Ottó Múzeum, Miskolc
*1978 – Keletkezés I., Mezőtúr
*1978 – Keletkezés II., Műcsarnok, Budapest
*1978 – Keletkezés III. (Kibontakozás), Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat
*1980 – Plasztikus variációk egy témára III., Miskolc város Polgármesteri Hivatal
89. sor:
{{DEFAULTSORT:Nagy Gy. Margit}}
[[Kategória:Magyar képzőművészek]]
[[Kategória:Magyar iparművészek]]
[[Kategória:Magyar nők]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Gy._Margit”