Diplomájának megszerzése után az MTA aspiránsa[[aspiráns]]a volt [[Lukács György]]nél, majd [[1957]]-ben korábbi egyetemének esztétika tanszékén lett adjunktus. [[1958]]-ban politikai okokból távoznia kellett az egyetemről, középiskolai tanárként helyezkedett el. [[1962]]-ben a Színháztudományi Intézet csoportvezetője lett, melynek [[1976]]-ban igazgatója lett. E tisztségét két évig viselte. [[1978]]-ban az ELTE [[esztétika]] tanszékére kapott [[egyetemi tanár]]i és tanszékvezetői kinevezést. [[2002]]-ben ment nyugdíjba, majd [[2007-ben]] [[professor emeritus lett|emeritálták]], jelenleg is oktat, részt vesz aaz ELTE [[Művészetelméleti és Médiatudományi Intézet]]e munkájában.
[[1966]]-ban védte meg a filozófiai tudományok kandidátusi, [[1972]]-ben doktori értekezését. [[1987]]-ben megválasztották a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező, majd [[1993]]-ban rendes tagjává. Korábban már az MTA Filozófiai, ill. Országos Athenaeum Bizottság tagja lett.
Egyetemi pályafutása mellett esztéta és kritikusi munkássága korán kezdődött: [[1967]]-ben a [[Kritika (folyóirat)|Kritika]] című [[folyóirat]] szerkesztője lett, itt 1978-ig dolgozott. Később a [[Magyar Filozófiai Szemle]] szerkesztőbizottságának elnöke lett. Írásai [[drámaelmélet]]tel és filozófiai esztétikával foglalkoztak. Írt könyveket többek között [[Anton Pavlovics Csehov]]ról és [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] esztétikájáról-[[történelemfilozófia|történelemfilozófiájáról]] ([[''Kis Hegel könyv]]'').
Kutatási területei a filozófia és a szociológia határterülete, elsősorban a társadalmi élet megtévesztő látszatai és ezek ontológiai szerkezete. Utóbbi években érdeklődése – a [[filozófiai esztétika]] mellett – a [[gazdaságelmélet]] és -történet felé fordult. ([[''Hová tűnt az a rengeteg pénz.? Válságkönyv]]'').
