„Száz év magány” változatai közötti eltérés

Az ősvadon mélyén megbúvó kicsiny falu, Macondo és a Buendíák története akkor kezdődik, amikor később a kivégzőosztag előtt áll Aureliano B. ezredesnek eszébe jut az a régi délután, amelyen az apja elvitte jégnézőbe. Akkoriban Macondo alig 20 házból állt, és annyira új volt a világ, hogy sok dolognak még nevet sem adtak. Az idő múlását csak a nagy ritkán a faluba érkező cigánycsapat látogatásai érzékeltették. Vezetőjük, Melchiades minden évben a tudomány új csodáival kápráztatta el Macondot. Az ezredes apját, José Arcadio B.-t rabul ejtették a mágnesrudak, a látcsövek, a térképek, asztrolábiumok és az alkimista vegykonyha felszerelései. Annyira belefeledkezett a találmányokba, hogy elveszítette valóságérzetét. Akkoriban ő volt Macondo valamiféle szellemi vezetője; ő osztotta fel a földeket, ő jelölte ki a házak helyét, minmint ahogy évekkel korábban az ő szavára indult el egy csapat férfi és asszony, hogy megkeresse a tengert.

José Arcadio B.-t nem csak a kalandvágy hajtotta, hanem a családjára kiszabott végzet is. Feleségének, Ursula Iguaránnak a dédszülei az angol kalóz, Francis Drake támadásai elől menekültek el valamikor Riohacha városából arra a vidékre, ahol a szépapa, José Arcadio Buendía élt. Ettől fogva a két család élete összefonódott egymással, nem csak a közös vállalkozások fűzték össze őket, hanem az első- és másod-unokatestvérek között kialakuló szerelmi és testi kapcsolatok bonyolult szövedéke is. A családban gyakran előforduló közeli házasságok (vérfertőzés), és aaz ennek következtében születő malacfarkú utódtól való félelem volt az oka annak is, hogy Ursula házasságkötésük után jó ideig nem engedte közel magához José Arcadiot. Az ezen gúnyolódó Prudencio Aguilarnak az életével kellett fizetnie. A megölt Prudencio éjjelente visszajárt és nem hagyott nyugtot a házaspárnak – ekkor határozták el, hogy útra kelnek, és elvándorolnak a tengerhez.

A félelem hiábavaló volt, sem José Arcadionak, sem az utána megszülető Aurelianonak és Amaranthának nem volt malacfarka. Ursulának olykor-olykor olyan érzése volt, hogy az idő körben jár: fiaiban, akárcsak a korábbi nemzedékek tagjaiban is beteljesül az apáról fiúra szálló nevek végzete. A kamasz José Arcadiot, a falucska „özvegyasszonya” Pilar Ternera vezette be a szerelembe, de a fiú, amint megtudta, hogy a nő gyermeket vár tőle, megszökött a faluba érkező cigányokkal. A fia keresésére induló Ursulának évekre nyoma vész: Aurelianót, Amaranthát és Pilar Ternera fiát, aki ugyancsak Arcadio névre kereszteltek, egy Visitación nevű indián lány neveli, aki öccsével együtt a törzsüket pusztító álmatlanság elől menekült Macondóba. Egy napon bőrkereskedők érkeznek a faluba, akik magukkal hozzák egy titokzatos, ismeretlen rokonok kezétől származó levél kíséretében Rebecát, aki egy ládában hozza szülei csontvázát, csak földet és lekapart meszet hajlandó enni, éjszakánként pedig világító szemmelszemekkel bámul a sötétbe. A rejtélyes kislány – bár Ursula időközben kigyógyítja a földevés szokásából – a faluba hozza az álmatlanságot. Eleinte mindenki örül annak, hogy nem kell aludniuk, azonban egy idő után elkezdenek jelentkezni a felejtés tünetei: lassacskán mindent elfelejtenek. A faluba érkező Melchiades segít nekik egy varázsitallal. Az időközben megöregedett cigány Macondoban akar letelepedni, José Arcadio házában otthonra talál. Ezentúl a két férfi együtt kísérletezget.

Ursula hatalmas építkezésbe fog, hogy az immár felnőtt Aurelianónak, Rebecának és Amaranthának is helye legyen a közös fedél alatt. Az újraépített házat hatalmas bállal avatják fel: Ursula gépzongorát vesz, amit egy olasz férfi, Pietro Crespi állít össze. Rebeca első pillantásra belebolondul a csinos olaszba: lassaszkán esküvőjüket tervezgetik. Aureliano is szerelmeszerelembe esik a faluba vezényelt corregidor, don Apolinar Moscote legfiatalabb, Remedios nevű lányával. Bátyját követve, ő is Pilar Ternerához menekül kétségbeesett szerelmében: a nő férfivá teszi és megígéri neki, hogy közbenjár a lánynál. Évek múlnak el, mire a lány eladósorba kerül, ekkor kerül sor a menyegzőre. Melchiades meghal.

Macondo nehéz időket él: Arcadiot nevezik ki a falu parancsnokának, és ezzel elszabadul a pokol. Arcadio véreskezű diktátorrá válik, mindenkit besoroz és az ellenállókat kivégezteti. Végül szemet vetett Pilar Ternerára, tulajdon anyjára is, aki azonban némi ravaszsággal a boltos fiatal leányával, Irgalmas Szent Zsófiával boronálja össze. Arcadio végül csúfos véget ér, előbb Ursula veri el korbáccsal, mikor don Apolinar Moscotét akarja kivégeztetni, majd pedig a falut elfoglaló konzervatívok fogják el és ítélik halálra. Alig hajtják végre az ítéletet, már újabb kivégzésre készülnek: Aureliano B. ezredest hozzák a faluba erős katonai kísérettel, hogy ott állítsák a kivégzőosztag elé. Az utolsó pillanatban José Arcadio szétzavarja a felsorakozott osztagot, és ezzel újra kezdetét veszi a polgárháború. Nem sokkal José Arcadio titokzatos halála után, üzenet jön AureloanótólAurelianótól: figyelmezteti anyját, hogy vigyázzanak apjára, mert meg fog halni. A férfi ekkor már nagyon rémes állapotban van: teljesen megőrült, a kertben egy fához kellett kikötni, hogy el ne tűnjön. José Arcadio Buendía halálának éjszakáján sárga virágok záporoztak az égből: maguk alá temettek mindent, eltorlaszolták a kapukat.

Közben véget ért a polgárháború, és Aureliano B. ezredes visszatért kis kamrájába, ahol tucatszám gyártja a kis aranyhalakat, melyeket azonban nem ad el: amint kész van 25 darab, beolvasztja azokat, és előröl kezdi az aranyhalkészítést. Egyre kevésbé figyel a külső világra, se az ikrek bolondozásai, se az időközben hajadonná serdült Szép Remedios nyugtalanító szépségét nem veszi észre; a különc módra viselkedő, a házban meztelenül járó-kelő lány szent együgyűségét mély bölcsességnek tartja. Ebben az időben rendezik azt a véres karnevált, amikor az ünnepi zűrzavarban több tucat férfi és nő hal meg a katonák sortüzétől, mert Buendía ezredes párthívei újabb polgárháborút akarnak kirobbantani. Ekkor ismeri meg Második Aureliano Fernanda del Carpiót, akit szívós és kitartó munkával feleségévé tesz. Fernanda új szokásokat honosít meg a B.-házban: az ágyékánál lyukas hálóingben fogadja férjét minden este, aranybilibe végzi a dolgát, és szertartásos, fagyos hangulatú értekezletekre gyűjti össze a család tagjait. Második Aureliano ettől a fagyos előkelőségtől menekül Petra Coteshez, aki megbocsát neki és visszafogadja.

Aureliano B. ezredes 17 fia eljön Macondóba, és néhányan a településen maradnak. Tennivágyás és vállalkozó kedv hatja át őket. Aureliano Triste vasutat épít, és a falu hamarosan bádogtetős barakktáborrá változik. Megjelennek az új idők csodái: a villanyvilágítás, a mozi és a gramofon; a környező vidékeken egy észak-amerikai társaság banán ültetvényeketbanánültetvényeket hoz létre. A gringók önkényessége felbőszíti Aureliano B. ezredest, s fenygetőzni kezd, hogy a fiaival együtt kiűzi a betolakodókat. De a banántársaság által bérelt bérgyilkosok megölnek 16 Aurelianót; arról a hamukeresztről ismerik meg őket, amelyet valamikor Macondo papja rajzolt letörölhetetlenül a homlokukra. (A 17. Aureliano a sivatagba menekült, ahol indián felmenőinek hála egy törzs befogadta.)

A banántársaság önkényeskedései ellen tüntető munkásokat géppuskával mészárolják le. A társaságnál munkavezetőként dolgozó Második José Arcadio is ott van a tömegben. A halottakathalottakal és haldoklókkal együtt őt is felhajítják arra a 200 vagonból álló szerelvényre, amely az éjszakában csendesen indult a tenger felé. Amikor a vonatról leugró José Arcadio visszatér Macondóba, senki nem akar tudni a sortűz nyomán odaveszett 3000 nőről és férfiról. A tömegmészárlás másnapján lassú cseppekben esni kezd az eső – 4 évig 4 hónapig és 2 napig hull Macondóra az eső. A roppant eső elmos mindent: a banánláz idején virágzó város kihalttá válik. Amarantha és Rebeca után meghal Ursula is; töpörödött testét, amely az utolsó években Meme fiának, a kis Aurelianónak és Fernanda lányának, Amarantha Ursulának szolgált játékszerül, egy aprócska ládába zárják. Úgy számolgatják, hogy valamikor 115 és 122 éves kora között érte a halál.

A vérengzés óta élőhalottként bolyongó Második José Arcadio foglalkozik Meme fattyúként kezelt fiával, akit a banántársaság egy gépszerelője, Mauricio Babilonia nemzett. Megtanítja olvasni, írni, és bevezeti őt Melchiades valamikori szobájába, ahol minden könyv és pergamen olyan tisztán és épségben maradt meg, ahogyan ő otthagyta. Ebben a szobában mindig március van, és hétfő, bizonyítva, hogy José Arcadio Buendía mégsem volt teljesen bolond, mert felismerte azt az igazságot, hogy „az időt is érhetik zökkenők és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyja egy szobában valamelyik szilánkját”.