„Hangolás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: HunyadymBot (vita) szerkesztéséről XZeroBot szerkesztésére |
→Hangolás szűkebb értelemben: két kis kiegészítés |
||
113. sor:
A legtöbb hangszer valamilyen, a felépítéséből adódó korlátok között hangolható, de vannak olyan hangszerek is, amelyeket nem lehet hangolni. A [[fúvós hangszerek]] szerkezetük miatt csak korlátozott mértékben hangolhatók.
A hangszerek hangolása alapvetően három különböző célból történhet: a) egy hangszer önmagában való hangolása (ez fontos például az orgonánál), b) több hangszer egymáshoz hangolása, c) egy hangszer abszolút hangmagassághoz való hangolása. Egy önmagában hangolt instrumentum egyedül már megfelelően szól, de amikor több hangszer játszik együtt, akkor azokat egymáshoz kell hangolni. Ha minden hangszert egyazon abszolút magasságra hangolunk, akkor ezáltal értelemszerűen egymáshoz is hangoltuk azokat.
Előfordul, hogy maga a zeneszerző írja elő a hangolás megváltoztatását, gyakorlatilag mindig vonós hangszer esetében ([[scordatura]]). Az ok általában valamely speciális játéktechnika lehetővé tétele, vagy különleges művészi hatás elérése. Például [[Gustav Mahler|Mahler]] IV. szimfóniája II. tételében az első hegedűt annak szólójához egy egész hanggal magasabbra kell hangolni (az első hegedűs ezt a szólót általában egy másik, előre behangolt hangszeren játsza). [[Johann Sebastian Bach|Bach]] és [[Kodály Zoltán|Kodály]] csellószvitjeikben írnak elő különleges hangolást, míg [[Niccolò Paganini|Paganini]] számos hegedűdarabjában. [[Bartók Béla]] ''Kontrasztok'' című műve III. tételében a hegedűt szűkített kvintekre (G♯-D-A-E♭) hangoltatja.
Mikor két, csak kevéssé eltérő magasságú [[hang]] egyszerre szól, nagyon jellemző [[Lebegés (hang)|lebegés]] jelentkezik: a hangolás során e lebegést kell eltüntetni, vagyis a két hangot egyforma magasságúvá tenni.
A [[zenekar]]ban minden hangszert egy kiválaszotthoz, legtöbbször az [[oboa|oboához]], hangolnak. Az oboa ad egy hangot (például a normál
A hangolás konkrét módja minden hangszernél más és más.
122 ⟶ 124 sor:
A [[trombita]] vagy [[klarinét]] típusú fúvós hangszereknél az azokat alkotó csöveket tolják egymásba vagy húzzák széjjelebb. Ekkor megváltozik a hangmagasság: minél hosszabb a hangszer, annál mélyebb a hang.
Komoly problémát jelent a szimfonikus zenekarok esetében, hogy az utóbbi évtizedekben a vonós hangszerek hangolása a kamarahangnál szándékosan magasabb, mely által a feszesebb húr fényesebb hangzást eredményez. Ha a folyamat nem áll meg, akkor a vonósokhoz képest korlátozottabb hangolási lehetőséggel bíró zenekari hangszerek előbb-utóbb felső határukhoz érnek. A probléma különösen a vonós szólisták (elsősorban hegedűművészek), illetve a speciálisan vagy nagyon körülményesen hangolható hangszerek (például orgona) esetében jelentős. A világ vezető szimfonikus zenekarainak mai gyakorlata szerint például a vonósok az ''a<sup>1</sup>'' hangot 443-444 Hz-re hangolják.
A nagy zenekarhoz hasonlóan a kisebb kamaraegyüttesek esetében is egymáshoz hangolják a hangszereket.
Akkor is, mikor egy instrumentum egymagában szól, azt be kell
Végszükség esetén a [[telefon]]t is segítségül lehet a hangoláshoz hívni: a szabadjel frekvenciája körülbelül 440 [[Hz]]. Ugyanakkor jelentős eltérések lehetnek ettől (akár ugyanazon város két különböző csatlakozása között is), melyek egy félhangot is kiadhatnak.
| |||