„Zuhanóbombázó” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
10. sor:
Ugyanebben az időszakban [[Ernst Udet]], német pilóta és repülőgép-tervező az Egyesült Államokban járva felismerte a technológiában rejlő lehetőségeket. Megvásárolt négy Curtiss F8C gépet, és Németországba szállította őket. A [[Luftwaffe]] érdeklődött az újdonság taktikai célú felhasználása iránt. Ez egy új gép, a [[Junkers Ju 87]] megjelenéséhez vezetett.
A Ju 87 Stuka korának legfejlettebb zuhanóbombázója volt. [[Németország]] rendkívül hatékonyan alkalmazta, mint "légi tüzérséget", megerősített
==Felhasználásuk a II. világháborúban==
A Csendes-óceáni hadszíntéren az amerikaiak és a japánok is használtak zuhanóbombázókat, ugyanabból a célból: hajók elleni támadásra. A japánok a háborút az [[Aichi D3A]] típussal kezdték meg, de a Stukához hasonlóan ez a gép is hamar elavultnak számított. Utódja, a [[Yokosuka D4Y]] Suisei viszont csak akkor jelent meg, amikor a japán ipar már nem volt képes megfelelő mennyiségben előállítani. Az amerikaiak a [[Douglas SBD]] Dauntless zuhanóbombázóval léptek be a háborúba, amely teljesítményben a japán D3A típushoz volt hasonló; ezt később a [[Curtiss SB2C]] váltotta fel. Mindkettőt óriási mennyiségben gyártották.
| |||