„I. Károly frank császár” változatai közötti eltérés

A fivérek uralmának első jelentős eseménye az [[Aquitánia|aquitánok]] és a [[baszkok]] felkelése volt, [[769]]-ben, azon a területen amelyet Pippin ketté osztott fiai közt. Miután apjuk csatában megölte [[Weifer aquitániai herceg|Weifer]] [[Aquitánia hercegeinek listája|aquitániai herceg]]t, most [[Hunald aquitániai herceg|Hunald]] vezette a felkelőket egészen [[Angoulême]]-ig. Károly felkereste Karlmannt, ám az visszautasította az együttműködést és visszatért [[Burgundia|Burgundiába]]. Károly sereget gyűjtött és egyedül indult a lázadók ellen [[Bordeaux]]-ba, ahol Fronsac néven egy telepet alapított. Hunaldot megfutamította, aki [[II. Lupus baszk herceg]] udvarába menekült. Lupus, félve Károlytól, átadta neki az aquitániai herceget a békéért cserébe. Károly megkímélte az életét és egy kolostorba záratta. Aquitániát így teljes mértékben leigázták a frankok.

 

 

Nagy Károly eltaszította feleségét és gyorsan újraházasodott a 13 éves sváb hercegnővel, [[Hildegard]]dal. A „válás” után Gerperga visszatért apja udvarába [[Pavia|Paviába]]. Ez felébresztette a lombardok haragját és örömmel szövetkeztek Karlmannal Károly ellen. Ám még mielőtt a háború kitörhetett volna Karlmann meghalt [[771]]. [[december 5.|december 5-én]]. A halott király felesége, Gerperga (valószínűleg különböző Károly feleségétől) Desiderius udvarába menekült fiaival védelmet keresve.