|
==Története==
Az avar kor óta lakott település.
Több ezer éves gyökerekkel rendelkezik: régészeti leletek maradtak ránk a rézkortól, írásos emlékek 1354-től, s az Árpád-kori templom romjai még a XIX. században is álltak.
Első írásos emléke [[1354]]-ből való, melyben I. Lajos király Sanctus Rex néven említi.
A török időkben már jelentős településnek számított, erről tanúskodnak a szultáni khász birtok összeíró levelei. A későbbi felszabadító hadjáratok során azonban teljesen feldúlták és elnéptelenedett. Ez idő tájt, a XVIII. században vált Kecskemét város pusztájává, melyet az később bérlők (18. században az Ottlik család, és [[Vay Ádám]] kuruc mrsall birtokolták) , a városi polgárság tulajdonába adott ki. Így alakult ki Szentkirályon a nagy kiterjedésű tanyahálózat, mely még ma is jelentős a település életében.
A kecskeméti bérlők közül egyre többen települtek ki a pusztára, ahol kis és középbirtokosként főként állattenyésztéssel és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A lakosság növekedése megkövetelte a helyben oktatást, mely az 1850-es években indult meg. A település fejlődését jól mutatja, hogy 1901-ben a katolikus, majd 1902-ben a református hívek is templomot építettek. Ebben az időben a puszta lakossága mintegy kétszerese volt a mainak.
Szentkirály-puszta 1952. január 1-én vált közigazgatásilag is önállóvá Lászlófalva néven. A község eredeti, ősi nevét 1987. augusztus 20-án tudta visszaszerezni a helyi vezetés és a lakosság kezdeményezésére.
A mai faluközpont az 1950-es években alakult ki. 1952-ben lett önálló, de Lászlófalva lett a falu neve. 1987-ben kapta vissza ősi nevét.
==Gazdaság==
A község életében napjainkban is meghatározó a mezőgazdaság, melynek arculatát az alapvetően homok jellegű talaj és a kevés csapadék szabja meg. A termelőszövetkezet felbomlása után kialakult kisgazdaságokban a gabonafélék mellett elsősorban a szántóföldi, öntözéses zöldségtermesztés: paradicsom, sütőtök, burgonya és dinnye termesztése jellemző. Közülük kiváló ízének és termelési volumenének köszönhetően a térségben méltán ismert és elismert a “szentkirályi dinnye”.
Jelentősnek mondható a mintegy 300 ha-on folytatott szőlőtermesztés és egyre nő a növényházakban termesztett zöldség és dísznövény mennyisége is. Az állattenyésztésben a juhászat, illetve a tejelő tehenészet a legfontosabb.
A község mezőgazdaságában mindenképp megemlítendő még a tanyák szerepe, mint az önálló ellátást, a termelés több vertikumát (szántóföldi gazdálkodás, intenzív zöldségtermesztés, állattenyésztés stb.) magába foglaló termelési egységek. Csökkenő mértékben ugyan, de még napjainkban is jelentős hatással vannak a község életére, ugyanis a külterületi népesség aránya 40% feletti. Tovább éltetésükkel Szentkirály arculatának fontos vonásait őrizzük meg.
A Szentkirályi Ásványvíz Kft. szénsavmentes terméke a 2004-es párizsi Aqua-Expo-n EAUSCAR díjat nyert.
==Nevezetességei==
| 