„Shaw kései munkái (1933–38)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
A három darab közül legjobb talán '''The Millionairess''' (1935). A darabot egyrészt farce-ként ( T. F. Evans ), de akár moralitásként is lehet interpretálni. Epifania Fitzfassenden (lánynevén Ognisanti Di Parerga) tkp. a Hatalom és a Pénz megtestesítője lenne utóbbi olvasatban: a neve is 'az istenség megtestesülését' jelenti. Epifania el akar válni a férjétől, Alastairtől, mert unja; udvarlóját, Adrian Blenderblandet pedig lerúgja a lépcsőn, mert megsértette apja emlékét. Utóbbi esetben akad össze egy egyiptomi orvossal (aki a Tudományt reprezentálja) és feleségül akar menni hozzá, de a doktor csak akkor hajlandó, ha Epifania előtte 6 hónapig megélt a saját keresményéből. A nő ugyanezt szabja feltételül a másiknak. 6 hónap múlva Epifania egy szálloda tulajdonosa, az orvos pedig a kezdőtőkét is elvesztette, de E. mégis feleségül megy hozzá. Szegény feje!
The Millionairess ősbemutatója a bécsi Burgtheaterben volt 1936-ban, mérsékelt sikert aratott, azóta is rendszeresen adják, mert formailag még leginkább tökéletes ennek a korszaknak a darabjai közül: van bonyodalma, sőt kibontakozása is. T. F. Evans mégis úgy találja, hogy ezen a darabon látszik először, hogy Shaw képességei igencsak hanyatlanak.
===Genf===
Shaw 1938-ban kezdett bele a Genfbe (Geneva, 1938). A darab a Népszövetség tehetetlenségéről szólt az 1. verzió szerint is, csak nem volt hozzá előszó és csak 3 felvonásból állt. Shaw a világháború után, 1945-ben újabb felvonást (ez lett a végleges verzió harmadik felvonása) és előszót is csapott a darabhoz. A Népszövetséghez befut (sejthetőleg fennállása során először, mert óriási botrányt okoz) néhány panaszos levele az európai diktátorok ellen, de csak mert a Népszövetség genfi munkatársa, Begonia Brown politikailag teljesen tudatlan. A hágai Nemzetközi Törvényszék vezetőbírája minden szankció, rendfenntartó erő híján, csak pusztán a hatásköréből kifolyólag összehívja a tárgyalást a diktátorok ellen. A vezetők hiúságára apellál, hogy úgyis eljönnek, ha lehet egyet "alakítani" a kamerák előtt. Battler (Hitler), Bombardone (Mussolini) és Flanco (a Caudillo) meg is jelenik, csakúgy Sir Midlander (Chamberlain) külügyminiszter és Poszkij-(Litvinov?) külügyi népbiztos. A bíró a darab végén megállapítja a diktátorok erkölcsi feleősségét a világháborúval fenyegető helyzet létrejötte miatt, de semmiféle szankciót nem tud foganatosítani ellenük. A darab végén a világvégéről szóló hamis hír kergeti szét a tárgyalás résztvevőit.
| |||