„ANZAC” változatai közötti eltérés

 

A ceremónia két részből áll. Először a hazatért veteránok a hajnal beállta előtt, a helyi közösség kiséretében, kivonulnak a helyi háborús emlékműhöz, ahol rövid istentiszteletet tartanak. Az imák és egyházi énekek (köztük a Recessional vagy a Lest we forget) után [[Laurence Binyon]] az elesettek emlékére írt versének (For the Fallen) negyedik verszaka következik. Ezt a [[kürt]]tel előadott utolsó takarodó követi, majd egy egyperces néma tiszteletadás következik. Ezt egy rövid beszéd megtartása után a Recessional című egyházi ének, egy ima, majd a nemzeti himnusz eléneklése követi. A reggel során pedig a kitüntetéseiket viselő, díszegyenruhába öltözött veteránok katonai parádéja következik. Ezen részt vesznek kadétok, más fegyveres erők, a [[Nemzetközi Vöröskereszt]] és a helyi közösség tagjai is. A veteránok és az őket követők kivonulnak a helyi háborús emlékműhöz, ahol egy újabb istentiszteletet tartanak. Ezt koszorúzás és beszéd követi. A második megemlékezés az, amely inkább a közösségnek szól. Ezt követően a veteránok többsége visszavonul a helyi Visszatérő és Szolgálati Egyesület (Returned and Services' Association) klubjába, vagy hotelébe, ahol egy [[kávé]], vagy egy [[rum]] kiséretében kipihenik a fáradalmakat. A nap vége a visszavonulási ceremóniával zárul.<ref name="NZ History:ANZAC day ceremony">{{cite web|url=http://www.nzhistory.net.nz/war/anzac-day/overview|author=New Zealand History Online|title=The ceremony - Anzac Day|language=angol|accessdate=2009-08-18}}</ref><ref name="NZ History:ANZAC day last post">{{cite web|url=http://www.nzhistory.net.nz/media/sound/last-post-anzac-day|author=New Zealand History Online|title=Sound:last post at Anzac Day ceremony|language=angol|accessdate=2009-08-18}}</ref>

 

==Jegyzetek==