„Ónin-háború” változatai közötti eltérés

nagybirtokosokat csapataikkal együtt [[Kiotó]]ba szólította, saját palotája körül jelentős nagyságú haderőt állítva fel igyekezett nyomást gyakorolni a sógunra, s ugyanakkor előadta a kéréseit: Maszanaga és pártfogója, Hoszokava Kacumoto azonnali száműzetését követelte. A sógun, Josimasza azonban most sem tagadta meg önmagát, kitérő választ adott, nem volt hajlandó Kacumoto ellenében állást foglalni. Szódzen és pártja lépéskényszerbe került, hiszen a sógun hivatalos támogatása nélkül addigi cselekedeteik jóformán lázadásnak minősültek volna, s biztosak lehettek abban, hogy Kacumoto nem fog habozni a számára kedvező jogi helyzet kihasználásában. Így ahelyett, hogy a fővárosba gyűjtött sereget visszaküldték volna a tartományokba, akcióba léptek. Szódzen talán úgy kalkulált, ha ellenfeleit lerohanva kész helyzetet teremt, akkor később még megszerezheti a sógun utólagos engedélyét, ha viszont kivár, rásüthetik a lázadás bélyegét, s ellenségei a sógun nevében léphetnek fel ellene.

 

Maszanaga értelemszerűen patrónusához, Hoszokava Kacumotóhoz fordult segítségért, de Kacumoto maga is roppantul aggódott amiatt, milyen mértékű lehet Jamana Szódzen befolyása a sógunra és a császárra, ezért megtagadta a nyílt kiállást Maszanaga mellett. Maszanaga ellenfelének haderejével nem vehette fel a küzdelmet, palotáját felgyújtva egy szentélyben barikádozta el magát, majd mikor helyzete már ott is tarthatatlanná vált, mindent felégetve maga mögött az éj leple alatt elmenekült. Megkezdődött Kiotó pusztulása.

 

[[fi:Ōnin-sota]]

[[fr:Guerre d'Ōnin]]

[[it:Guerra Ōnin]]

[[ja:応仁の乱]]