„RC–135” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „{{Repcsiadat | funk=hadászati felderítő repülőgép | h=40,99m | mag=12,69 m | ft=39,88 m | tomeg=45360 kg | mtow=14740 kg | hajt=4*Pratt & Whitney TF33-P-9 ké...” |
szöveg |
||
15. sor:
|db=10
}}
[[1964]]-65-ben a Martin Aircraft ([[Baltimore]]) cég az [[amerikai légierő]] 10 darab - TF33-P-9 típusú hajtóművekkel felszerelt KC-135 típusjelzésű légi [[utántöltő repülőgép]]ét átalakította RC-135B felderítő repülőgéppé. Egy 1967-es átalakítás során a törzs elülső részére mindkét oldalra egy-egy oldalra néző [[rádió-lokátor]]t szereltek, a légi utántöltést irányító személy számára a farokrészben fenntartott kamrába pedig kamerákat helyeztek el. Azóta mindegyik példányt RC- I35U vagy RC-135V változatúvá alakították át.
Négy KC-135A légi utántöltő repülőgépből [[1962]]-63-ban RC-135D típusjelzésű felderítő repülőgépet hoztak létre. A gép orr-része gyűszű alakú lokátorburkolatot kapott, valamint a törzs elülső részén elhelyezték az oldalra néző rádiólokátor antennáját rejtő keskeny áramvonalas burkolatot. A három megmaradt gépet [[1975]] és [[1979]] között visszaalakították légi utántöltővé.
Egy [[1967]]-68-as átépítés során hat C-135B gépből RC-135M változatot alakítottak ki. Külsőleg a „D" változathoz hasonlít, azonban a törzs hátsó részén található könnycsepp alakú áramvonalas burkolat feltehetően egy oldalra néző rádiólokátort rejt. Néhányat közülük RC-135W változattá építettek át.
Két C-135B repülőgépből RC-135S változatú lett. Az RC-135M változatnál már látott könnycsepp alakú nagyméretű burkolaton kívül hasonló alakú, de kisebb kidudorodások láthatók a függőleges vezérsík tövében, valamint a törzs elülső része körül dipólantennákat helyeztek el. Egy [[1972]]-es átépítés után három nagyméretű ablak jelent meg a törzs jobb oldalán, valamint egy fekete, tükröződésmentes felület a jobb szárny felső felüle ten, valamint a konténereken és a tartókon. Ez valószínűleg annak jele, hogy a repülőgépet olyan elektrooptikai érzékelőkkel látták el, amelyekkel a [[szovjet]] ballisztikus rakéták kísérleti indításai alkalmával a légkörbe visszatérő egységeket figyelhetik meg.
A KC-135R változat azért szokatlan, mert a „KC jelölést a légi utántöltő repülőgépek kapják, ráadásul a fenti változattá átépített négy KC-135 gépet nem egy sorozatban, hanem egyenként, [[1963]]-ban, [[1970]]-ben és kettőt [[1971]]-ben alakítottak át.
Jellegzetessége a gyűszű alakú orr-rész, a törülközőtartóhoz hasonlítható [[antenna]] a törzs elülső részének tetején, valamint az RC-135M-nél meglévő könnycseppszerű áramvonalas burkolatok.
Három RC-135C átépítésével [[1971]]-ben létrehozták napjaink RC-135U típusjelzésű repülőgépeit. Az eredeti orr-rész utal a repülőgép korára, azonban más szempontból a gépet jelentősen átalakították. Az orr-rész alá antennát építettek be, a törzs elülső
részén dipólantennákat találhatunk, a törzs két oldalán az oldalra néző rádiólokátorok nagyméretű antennái vannak, a törzs alsó részére kisméretű antennaburkolatot építettek, átépítették az antennákat tartalmazó szárnyvégeket, felismerhető az RC-135T változat két huzalantennája, valamint egy tojás alakú áramvonalas burkolat az oldalkormány tetejénél, továbbá meghosszabbították a farokrész nyúlványát.
Hét RC-135C gép átépítésével [[1973]] és [[1977]] között létrehozták az [[RC-135V]] flottát, a nyolcadik „V" változatú gép pedig egy „U" átalakításának eredménye.
| |||