„Fémrács” változatai közötti eltérés

A fématomokat[[fém]]atomokat a kis [[ionizációs energia]], a kis [[elektronegativitás]] jellemzi, vagyis vegyértékelektronjaik könnyen delokalizálódhatnak. A fémkristályban a rácsban rögzített pozitív töltésű ionokat[[ion]]okat a viszonylag szabadon mozgó elektronok „tengere” veszi körül. A fémek kristályosak, bennük leginkább háromféle rácsszerkezetben helyezkednek el a fématomok: lapközepes kockarács, térközepes és hatszöges kristályrácsban.

A '''fémes kötés''' elsőrendű kémiai kötés, tehát a fémrácsban elég nagy a rácsenergia, hogy standard állapotban [[szilárd halmazállapot]] jöjjön létre (kivéve a higanyt[[higany]]t). A rácsenergia az atomméret és a fématom „kompakt” voltának a függvénye. („Kompakt” az atom, ha viszonylag kis térfogatban sok elektron zsúfolódik össze. Főleg a d-mező fémei között találunk ilyen atomokat.) Ezért a nagyméretű atomokból felépülő alkálifémek olvadáspontja alacsony, ugyanakkor a d-mező egyes fémeié nagyon magas.

A fémekben az elektronok bármely [[hullámhossz|hullámhosszúságú]] fényt képesek elnyelni, ezért a fémek átlátszatlanok és szürkék. A jellegzetes fémes fény onnan származik, hogy a kristály felületéről a fény egy része visszaverődik. Kovácsolhatók, nyújthatók, hengerelhetők, kalapálhatók, azaz megmunkálhatók. Jól vezetik a hőt és az elektromosságot. A delokalizált elektronok mozgékonyak, [[elektromos feszültség|elektromos potenciálkülönbség]] hatására könnyen elmozdulnak. A fémek a legjobb [[elektromos vezetőkvezető]]k (közülük is leginkább az [[ezüst]]). [[Elektromos vezetőképesség|Vezetőképességük]] a hőmérséklet növekedésével csökken. Ennek a magyarázata, hogy a hőmérséklet emelkedésével a rácspontokon lévő atomok erőteljesebben rezegnek a rácspontokban elfoglalt helyük körül, és így az elektronok áramlását jobban akadályozzák.