[[Fájl:Classical orders from the Encyclopedie.png|bélyegkép|<center>Klasszikus oszlopfők</center>]]
Az '''oszloprend''' (vagy ''oszloprendszer'') azon törvények összessége, amelyek szerint az antik görög és római építészet műveit megépítette, oly módon, hogy annak legcsekélyebbminden részlete az egésszel összhangban legyen; az egyes alkotórészeknek, azok tagozatainak arányai és formái az alkotórészek funkcióival megegyezzenek, vagyis az alkotás művészi egész legyen. Mivel az antik stílusoknak az oszlop, mint önálló individuum a legjellemzőbb része, a művészi arányoknak ezen egész rendszerét, törvényeit oszloprendnek hívjuk.
Az [[oszlop]]nál, hogy három külön – de egymással szoros kapcsolatban lévő – részre: a ''törzs''re, ''láb''ra és ''fej''re tagolódik; e három tag összege alkotja a függőleges terhet hordó alátámasztást. Az oszlopsorra – melynek oszlopainak egymás közötti távolsága ismét szoros viszonyban van a hordott teherrel – jönkerül a vízszintes födém, mégpedig annak első (szintén terhet hordó) alkotórésze, az ''[[architráv]]'' vagy ''gerendapárkány'', mely egész másképpamely leszmásfajta igénybeigénybevételt vévekap, mint az oszlop. A gerendapárkány fölé jön a most már nem terhet hordó, hanem ellenkezőleg hordottteherviselő tag: a ''[[fríz]]'' vagy ''képpárkány'', mely az egész párkányzat magasítására, díszítésére szolgál, mígmajd végrevégül a tetőzettel való összeköttetést, az egész alkotásnak mintegy megkoronázását a ''[[koronázópárkány]]'' adja meg. Az oszloprend tehát azokat a szabályokat állapítja meg, amelyek szerint mindezen különböző igénybe vételűigénybevételű, részben terhet hordó, részben hordott alkotórészek egymással összhangba hozandók.
