A '''dór oszloprend''', egyszerű, kissé nehézkes (ld. az illusztráció jobb felső ábráját). Oszlopainak lába nincs, azoknak állóságot a lefelé erősen szélesedő törzs ad. A törzs magassága kezdetben 8, a stílus fénykorában mintegy 11 [[modulus]] (például a [[Parthenón]] [[Athén]]ben); előbb nyomottabb volt (a ''paestumi templomé'' 8<sup>1</sup>/<sub>3</sub> modulus) később nyúlánkabb lett (a ''nemaei Zeus templomáé'' 13 modulus). OszloptávolságAz oszloptávolság 2<sup>1</sup>/<sub>3</sub> – 2<sup>3</sup>/<sub>4</sub> modulus. A törzsön 20húsz, élben illeszkedő íves vájat, [[kannelúra]] fut végig. Az oszlopfő a terhet fölvevő négyszögletes fejlemezből vagy [[abakusz]]ból, ezalatt a puhább (késő kor) vagy merevebb (fénykor) vonalú elliptikus [[echinusz]]ból áll, amelyet alul finom bemetszések, mint rácsavart kötelek fűznek az oszloptörzshöz. Az egész párkányzat magassága az oszlopmagasságnak mintegy <sup>1</sup>/<sub>3</sub>-a – <sup>1</sup>/<sub>4</sub>-e. A gerendapárkány egyszerű, sima, meglehetősen magas, fölül egy vékony lemezalakú kiugró taggal. A képpárkányt a 3 osztásúháromosztású [[triglif]]ek (melyek a faszerkezet gerendafőinek felelnek meg) négyzetalakú vagy hosszúkás négyszögű mezőkre, a [[metopák]]ra osztják, melyek szintén vagy simán maradtak, vagy domborművekkel lettek ékesítve. Minden oszloptengelyben van egy triglif, az oszlopok között pedig egy ''(monotriglifes szerkezet)'' vagy kettő (''ditriglifes szerkezet'')- alattuk [[cseppdísz|csöppek]] (''guttae''). A koronázó párkány fő alkatrésze egy erősen kiugró [[függőlemez]], a ''geiszón'', melyet alul a [[szarufő]]k (''mutuli'') ékesítenek. A templom hosszú oldalain a geiszón fölött végigfutó [[szima]] már a tetőzethez, illetőleg az oromzathoz tartozik.
