„I. Antiokhosz szeleukida uralkodó” változatai közötti eltérés

'''I. Antiokhosz Szótér''' ([[görög nyelv|görögül]]: ''Aντιóχoς δ Σωτήρ'' "megmentő", [[i. e. 324]]/[[i. e. 323]] – [[i. e. 262]]/[[i. e. 261]]) volt a [[Szeleukida Birodalom]] második uralkodója. Az államalapító [[I. Szeleukosz Nikátor]] gyermekeként örökölte a hatalmas kiterjedésű birodalom trónját. A még fiatal államalakulat sok gondot jelentett, és összetartása nagy feladat volt a negyvenes éveiben járó [[uralkodó]]nak. Antiokhosz regnálásának idején a birodalmat több irányú veszedelem is fenyegette. [[Szíria]] fellázadt ellene, [[Anatólia]] északi része el akart szakadni a birodalomtól, és nyugaton is háborúba keveredett. Az egyszerre feléledő akadályok komoly próbát jelentettek Antiokhosznak, és azok gyakran le is gyűrték a hatalmas birodalom urát.

 

Hozzávetőleg Kr. e. [[325]]-ben látta meg a napvilágot valahol [[India]] távoli tájain. Szeleukosz és a [[Perzsa Birodalom|perzsa]] Szogda hercegnőjének, ''Apamának'' a gyermeke. Apja akkoriban vette át a család irányítását nagyapjától, akit szintén Antiokhosznak hívtak. Szeleukosz [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] egyik hadvezérjeként igényt tartott a felbomló óriási birodalom egy részére, méghozzá a keleti részre. A lassan felcseperedő Antiokhosz a folyamatos háborúk közepette nőtt fel. Igen tevékenyen részt vett apja csatáiban, amelyet főként [[Antigonosz Monophtalmosz]] hadvezér ellen vívott. Antiokhosz nagyszerű hadvezérnek mutatkozott, bár nem sikerült mindig győzelemre vezetnie seregét, amint azt a krónikák lejegyezték a döntő ipszoszi csatában, Kr. e. 301-ben. A történelmi források szerint az Antigonoszt elpusztító utolsó és egyben legfontosabb csatában Antiokhosz egy lovas alakultot vezetett csatába, ám Antigonosz egyik vezére, ''Demetriosz Poliokrétésszel'' szemben alul maradt. A csata ugyan elveszett, de a háború a Szeleukida Birodalom megalapításával végződött.<br>

 

Szeleukosz fantasztikus előrelátással rendelte gyermekét a birodalom keleti részeinek élére. Antiokhosz a nem hellenizált területen sokkal hitelesebb uralkodónak hatott, mint Szeleukosz, hiszen ereiben perzsa vér is csörgedezett. Úgy tartják, hogy valójában nem Nagy Sándor seregei hellenizálták a távoli területeket, hanem Antiokhosz. A [[Tigris]] folyó mentén megalapította Seleucia városát, amely hamarosan a keleti birodalom egyik legfontosabb központjává vált, és ezt a várost nevezte ki saját székhelyének. Innen indította el seregeit a nomád népek ellen, akik pár vesztett csata után ismét visszavonultak a birodalom határai mögé. Antiokhosz legfontosabb uralkodói döntése az volt, hogy a keleti területeket felderíti és hozzákapcsolja a nyugati kultúrához. Ezért ''Milétoszi Demodamaszt'' elküldte, hogy az Iaxarte folyó (a mai [[Szír-Darja]]) völgyét fedezze fel. ''Patroklosz admirális'' a [[Kaszpi-tenger]]t hajózta be, míg ''Megasztenész'' az indiai Polibotra államban Antiokhosz követe lett. A felfedezők nem csupán a messzi tájak kinceit, népeit fedezték fel, hanem megvetették a [[Görögország|görög]] kultúra gyökereit is. Ezért Antiokhosz egyre otthonosabban érezte magát a keleti végeken, és megalapította Margianában Antiochia nevű városát, amely új székhelyévé vált. A keleti felfedezőutak felpezsdítették a keleti kereskedelmet is, így a határok mentén több város és erőd is épült Antiokhosz nyomására.<br>

Eközben apja nyugaton Makedónia és [[Trákia]] ellen vezeti seregeit. Ezért Antiokhosz megkapta az egész [[Ázsia]] feletti hatalmat. A háború azonban bukással végződött, és Szeleukoszt Kr. e. [[281]]-ben megölték a csatában. Ekkor utódja, Antiokhosz léphetett a birodalom trónjára.

 

Antiokhosz feleségül vette egyik mostohaanyját, ''Sztratonikhét'', akitől két gyermeke született: Szeleukosz és Antiokhosz. A trónra lépő uralkodó először szembesült a birodalom nagy problémáival. A keleti területek teljes támogatásukról biztosították az új uralkodót, de nyugaton úgy vélték, hogy a birodalom alapítójának halála után felbomolhat a Szeleukidák hatalma. Észak-Antalóia fellázadt Antiokhosz uralma ellen, és függetleníteni akarta magát. [[Szíria]] pedig mindig is vonzó célpont és örök vita tárgya volt az [[egyiptom]]iak szemében, ezért a fáraó lázadást szított az új király ellen. A belső problémák mellett persze Szeleukosz félbehagyott nyugati háborúja sem egyszerűsítette a trónra lépő uralkodó dolgát. [[II. Antigonosz Gonatasz]], makedón [[király]] megtámadta Antiokhosz bomladozó birodalmát. Az új uralkodó szükségét érezte, hogy elsőként apja halálát bosszulja meg Antigonoszon, és kijelentette, hogy Trákiára és Makedóniára is igényt tart. A sokrétű problémákkal azonban nehezen tudta felvenni a versenyt.

 

A háború tehát nyugaton folytatódott, és Antiokhosz csak nehezen tudta tartani a határokat Antigonosz seregeivel szemben. Azonban egy váratlan fordulatnak köszönhetően megváltozott a háború menete. Kr. e. [[279]]-ben [[gallok]] érkeztek [[Európa]] északi része felől, és a [[Balkán-félsziget]]et végigpusztítva komoly veszélyt jelentettek Antigonosz uralmára. Antiokhosz és a makedón uralkodó [[278]]-ban békét kötöttek a közös ellenség miatt. A békét házassággal is megpecsételték, így Antiokhosz ''Fila'' nevű leánya férjül ment Antigonoszhoz. Thermopülainál a két uralkodó egyesített serege visszaverte a gallokat, akik a súlyos vereség miatt gyorsan átnyomultak Kis-Ázsiába. Ezt Nikomédész is elősegítette, aki az anatóliai függetlenség kivívásáért hívta be a gallokat. Abban reménykedett, hogy a nomád, húsz ezres sereg végül megszünteti Antiokhosz hatalmát. A rabló gall hordák ellen sokáig tehetetlenül harcolt az uralkodó, míg először 277-ben aratott felettük győzelmet, ez azonban nem bizonyult elegendőnek, hiszen az anatóliai támogatók segítségével hamar talpra állt a gall sereg. 275-ben sikerült Szíriában is békét teremteni. A lázongásokat elfojtotta, az egyiptomi támadókat visszaverte. Ettől kezdve egyedül az anatóliai problémára koncentrálhatott. Keletről harci elefántokat hozatott, és a hatalmas lényekkel sohasem szembesült gallokat 275-ben teljesen megsemmisítette. A megmaradt gall népséget [[Phrügia|Phrügiában]] telepítették le.<br>

A gallok féktelen rablóhadjáratai alól felszabadított jón városok hálából a ''Szótér'' jelzőt adták az uralkodónak, amely [[görög nyelv|görögül]] megmentőt, felszabadítót jelent. Antiokhosz büszkén viselte ezt a címet, és a későbbi korok folyamán összenőtt nevével.

 

Antiokhosz uralkodásának legnagyobb hadi vállalkozása volt az ókor egyik kiemelkedő háborúja, a Kr. e. [[276]] és [[272]] között zajló első szíriai háború. A [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándort]]ól örökölt hatalmas birodalom felosztása gyakran vezetett véres háborúkhoz. A két legerősebb államalakulatot a Szeleukidák és a Ptolemaioszok birtokolták, és a két uralkodó dinasztia határvidékén több vitatott terület is volt. A legfontosabb [[Szíria]] déli része, az akkoriban ''Coele-Syria'' néven ismert terület volt. Egyiptom gyakran indított seregeket ennek a területnek a megszerzésére. [[II. Ptolemaiosz]] [[fáraó]] [[279]]-ben betört Kis-Ázsiába, kighasználva, hogy Antiokhosz seregei nyugaton vannak lekötve, és elfoglalta [[Milétosz]] városát, és még pár jón települést. 276-ban az egyiptomi seregek Szíriába is betörtek, amely a Szeleukidák központjának számított, hiszen fővárosuk, [[Antiochia]] is itt épült fel. Ekkor kezdődött az első szíriai háború.<br>

Antiokhosznak sikerült legyőznie a betörő seregeket, és ezzel elsimítani a szír lázongásokat is. A belpolitikai helyzet rendeződésével Antiokhosz figyelmét az Egyiptommal fennálló ellentétekre összpontosíthatta. Mindent elsöprő támadást tervezett Ptolemaiosz birodalma ellen, és nagy terveihez szövetségest keresett. Antigonosz nem akart ujjat húzni az erős és gazdag Egyiptommal. Ekkor került Antiokhosz látószögébe ''Maga'', [[Küréné]] királya, aki Ptolemaiosz féltékeny testvére volt. Maga lázadást szított Egyiptomban, és Ptolemaiosznak csak nehezen sikerült megfékeznie az ellene irányult támadást. Végül a fáraó egy házasságra bírta rá Magát. A kürénéi király feleségül az energikus Apama hercegnőt vette feleségül, aki Ptolemaiosz oldalára állította a királyt. Antiokhosz tehát egyedül maradt, és az egyiptomi seregek újult erővel támadtak a keleti szomszédra. A fáraó flottája Kis-Ázsiát támadta meg, míg a szárazföldi csapatok az Eufrátesz vonalát támadták meg. A Szeleukidák nem rendelkeztek nagy flottával, ezért a tengeren vereséget szenvedtek. A szárazföldi csapatok pedig fáradtak és elcsigázottak voltak, ráadásul a harcok kezdetén [[pestis]]járvány ütötte fel a fejét a katonai táborban. A kritikus helyzetben Antiokhosz kénytelen volt békét kötni Ptolemaiosszal [[272]]-ben. Ennek értelmében Egyiptom hatalma kiterjedt Kis-Ázsia partvidékére és [[Fönícia|Föníciára]] is. A jelentős veszteségeket nehezen tudta megemészteni a király és a birodalom egyaránt.

 

A szíriai háború utánmajdnem három éves béke köszöntött a birodalomra. Antiokhosz ekkor látott neki birodalmának egységesítéséhez. Uralkodása alatt mindvégig támogatta a hellenizálódást, görög telepeseket hívott be az országba, új városokat alapított szerte a birodalomban. A gallok ellensúlyozására több jón várost alapított Phrügiában, míg keleten a perzsa kultúra terjedésének megállítására a [[babilon]]i vallást és kultúrát támogatta. (Ezért építtette újjá a babiloniak [[Észagila]]-szentélyét is.) A béke korszaka azonban gyorsan letűnt. Még [[280]]-ban társuralkodójának fogadta idősebbik fiát, Szeleukoszt, akit a birodalom keleti részének királyává tett meg. Szeleukosz azonban nem volt olyan kiváló keleti uralkodó, mint apja, és egyedül hatalmának növelését tartotta szem előtt. [[269]]-ben lázadás tört ki a keleti területeken, amelynek egyik vezetője maga Szeleukosz volt. A Szeleukida herceg apja trónjára tört, és a három évig húzódó harcok végül arra késztették Antiokhoszt, hogy legyilkolja saját gyermekét. Szeleukosz halála után másodszülött fia, [[II. Antiokhosz Theosz|Antiokhosz]] lett a társuralkodó. Ő már valószínűleg nem uralkodott semmiféle területen, hiszen Antiokhosz király tanult a leckéből.

 

A súlyos vereség, a hatalmi pozíció gyengülése arra sarkallta Antiokhoszt, hogy ne engedje tovább csökkenni birodalma hatalmát. Ezért [[266]]-ban háborút kezdett [[Pergamon]]nal, amelynek növekvő hatalmi pozícióit akarta megtörni. Azonban a Szeleukida sereg még nem pihente ki a szíriai háborút, és az azt követő keleti lázadások harcait. Ezért Eumenész, pergamoni király ellen háborút veszít. A kis-ázsiai hegemónia egyre elveszttebbnek tűnt Antiokhosz uralmának alkonyán.

 

Antiokhosz számára nagy csapás volt, hogy elsőszülött gyermeke ellene fordult. Még nehezebben tette túl magát Szeleukosz halálán, akinek halálos ítéletét neki kellett kimondania. Ugyan másodszülött gyermeke, Antiokhosz átvehette helyét, őt a család hercegnek nevelte és nem uralkodónak. A csaták során mégis felkeltette apja bizalmát. Antiokhosz végül az ifjabb Antiokhosznak garantálta a trónt, őt tette meg trónörökössé. A Pergamon ellen vívott vesztes háború után hazatérő uralkodót [[Epheszosz]]ban érte utol a halál 261 elején. Sokak szerint a sikertelenség és a lelki bánat, sérelem ölte meg.

 

[[sr:Антиох I]]

[[sv:Antiochos I]]

[[zh:安条克一世]]