„Fehéroroszország zászlaja” változatai közötti eltérés

Mégis a lobogó legérdekesebb része kétségtelenül az a népi hímzés, amit a zászló bal oldalán láthatunk. Először a szovjet befolyásoltságú állam lobogójára került fel. A mintát [[1917]]-ben készítette ''Matrena Markevics'', népművész, aki az ország növényeit és virágait akarta megjeleníteni művén. Ezeket a motívumokat hímzik bele a hagyományos [[rusnyik]]okba is, amelyek a [[szláv népek]] többségénél hagyományos terítőkként funkcionálnak. A rusnyikokat ünnepeken, vendégségben használják és általában a kenyér vagy más ennivaló letakarásához szükséges. Mivel ez a minta megjelenik a belarusz családok mindennapjaiban, keresztelőkön, esküvőkön, temetéseken, ünnepnapokon, ezért a belarusz társadalom kultúráját szimbólumaként jelent meg a nemzeti lobogón.

 

Azonban az államban a közelmúltban és talán még most is nemcsak ez az egy zászló van jelen a köztudatban. Amikor a fehéroroszok a többi [[balti országok|balti állammal]] együtt először vívták ki függetlenségüket [[Oroszország]]tól, a belarusz [[parlament]] [[1918]] [[március]]ában hivatalosan elfogadta nemzeti lobogójának a nemzet ősi gyökereit szimbolizáló fehér-piros-fehér zászlót. A fehéroroszok történelmi címerén ugyanis egy fehér lovas vitéz látható piros háttérrel. Az a címer egyébként hasonlít a mai [[Litvánia címere|litván címerhez]], de ez nem meglepő, hiszen a két népnek közös történelmi gyökerei vannak. <br />

Ezt a zászlót egyesek szerint azért készítették el, hogy a Fehér Rusz megkülönböztesse országát a [[moszkva]]i és a [[kijev]]i ruszok uradalmától. Egy népszerű legenda szerint a fehér-piros-fehér lobogó a grünealdi csata idején keletkezett, amikor a [[Litvánia|litvánokkal]] és [[Lengyelország|lengyelekkel]] együtt a fehéroroszok is a [[Német Lovagrend]] ellen vonultak. A hagyomány szerint az egyik sebesült belarusz lovag letépte vértől átázott kötését, és azt a győzelem jelképeként a magasba emelte. A fehér anyagon nyomot hagyott vér lett a fehéroroszok nemzeti jelképe.<br />