„Johann Bernhard Fischer von Erlach” változatai közötti eltérés

'''Johann Bernhard Fischer von Erlach''' ([[Graz]], [[1656]]. [[július 20.]] – [[Bécs]], [[1723]]. [[április 5.]]) [[Ausztria|osztrák]] építész, a [[barokk]] kiemelkedő egyénisége, [[Joseph Emanuel Fischer von Erlach]] építész apja.

Pályáját szobrászként kezdte apja, ''Johann Baptist Fischer'' mellett [[Graz]]ban. Alig 15 évesen, 1671-ben – feltehetően apja állandó megrendelői, az Eggenberg hercegek támogatásával – Rómába utazott tanulni. Itt kezdetben a tiroli származású dekorátor, [[Johann Paul Schor]] ("Giovanni Paolo Tedesco") mellett dolgozott, s rajta keresztül kapcsolatba került Berninivel, valamint a művészeti író Bellorival is. A szobrászat helyett egyre inkább az építészet felé fordult érdeklődése, márpedig [[Róma]] rendkívüli lehetőségeket nyújtott mind az antik, mind a kortárs barokk építészet – mindenekelőtt Borromini műveinek – tanulmányozására.

Hazatérése után első jelentős megbízása [[II. Ferdinánd]] grazi mauzóleuma belső kialakításának és stukkódíszének megtervezése volt 1687-ben. 1688-ban [[Bécs]]be költözött, ahol terveket készített a Grabenen[[Graben]]en álló Szentháromság- ([[pestis]]-)szoborhoz (szobrász: [[Paul Strudel]]). Ugyanebben az évben egy utópisztikus ideáltervet készített a schönbrunni kastély kiépítéséhez, mellyel – bár a terv csak jóval redukáltabb formában valósult meg – sikerült felhívni magára [[I. Lipót]] császár figyelmét, s ezzel megalapozta későbbi karrierjét. A császár 1689-ben kinevezte fia, az ifjú trónörökös József építészet- és rajztanárává, majd 1696-ban nemesi rangra emelte, ettől kezdve viselte a von Erlach nevet.

Első jelentős munkája az Althann család [[Vranov nad Dyjí]]-i (Csehország) kastélyához épített, ovális alaprajzú Ősök terme (Ahnensaal) (1688/89). 1690-ben, [[I. József]] római királlyá koronázása alkalmából 2 (ideiglenes) diadalkaput tervezett a király bécsi bevonulásához. 1692-ben terveket készített a bécsi Strattmann-Batthyány-palotához, valamint a [[mariazell]]i zarándoktemplom főoltárához. 1693-ban Johann Ernst Graf Thun salzburgi érsek szolgálatába állt, s több templomot is tervezett [[Salzburg]]ban, közülük a legjelentősebb a Kollegienkirche (1696). [[1696]]-ban az ő tervei szerint épült [[Savoyai Eugen|Savoyai Jenő]] herceg bécsi városi palotája – melynek különösen kapuzata és lépcsőháza figyelemreméltó – 1704-ben azonban már riválisa, Johann Lukas von Hildebrandt kapott megbízást a palota kibővítésére.