Az [[április 30]]-iii gyűlést az erdélyi kormányszék tilalma ellenére rendezték meg. A [[jobbágyfelszabadítás]]ra váró parasztok tömegesen jelentek meg [[esperes]]eik vezetésével. A szónokok többsége a románok nemzetként való elismerését követelte, Lemény püspök nyugalomra intette honfitársait. A mintegy kétezres tömeghez szólva a tanácskozás vége felé Bărnuţiu a hallgatósághoz igazodva nem csak a nemzetiségi kérdésekről, hanem a jobbágyfelszabadításról is beszélt. A gyűlés során egyre inkább előtérbe került, és a fiatalokat maga mellé állítva végül ő vált a román nemzetiségi mozgalom igazi vezetőjévé.<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/>
