„Csörgey Titusz” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
6. sor:
Fászl ajánlatára került egyetemi hallgatóként a [[Magyar Madártani Intézet|Madártani Intézet]]be 1895-ben. [[Herman Ottó]] az Intézet vezetője megbízta [[Petényi Salamon János]] hátrahagyott madártani jegyzeteinek tudományos feldolgozásával. 1904-ben jelenik meg a kritikailag rendezett anyag könyv formában magyar, 1905-ben német nyelven Csörgey illusztációival. 1901-ben [[Sopron]]ba kerül, ahonnan betegen tér haza. Herman kieszközli, hogy lábadozás címén öt hónapot az [[Adria]] partján tölthessen a [[madárvonulás]] tanulmányozásával. Megfigyeléseiről az intézet évkönyvében az Aquilában számol be (1902, 1903).
 
Amikor az Intézet 1901-ben a Földművelésügyi Minisztérium fennhatósága alá kerül, és [[Chernel István]] szorgalmazására a gazdasági madártan is a programjába került, Csörgeyre várt a gyakorlati madárvédelem magyarországi megalapozása, megszervezése. E program minél alaposabb megvalósítása érdekében 1903-ben [[Seebach]]ba utazott. Hónapokat töltött Berlepsch madárvédelmi mintatelepén, ahol behatóan tanulmányozta az akkor már világhírűvé vált madártelepítési módszereket. Hazatérve ő veti meg a gyakorlati madárvédelem alapjait a fészekodúgyár megszervezésével. „Útmutató a mesterséges fészekodúk alkalmazásához” címmel saját képeivel illusztrált brossúrát jelentet meg, amely az FM kiadványaként, a gyakorlati madávédelem módszertanának állandóan keresett forrása lett. Ez további kiadásokat ér meg (1906, 1907); 1910-ben [[német nyelv|németül]] jelenik meg, majd 1913-tól kezdődően „Madárvédelem a kertben” címmel folytatódik időszakos megjelenése, s ettől kezdve további 10 kiadást ér meg, az utolsót 1948-ban. Ez idő alatt a madárvédelem eszközeit sokszorosan tökéletesítette, fejlesztette. A ma is használatos odú-[[mesterséges madárodú]]k és etető-típusok megtervezésével segítette elő a gyakorlati madárvédelem terjedését. Az elért eredményeket „Madárvédelmi tanulmányok” címen folyamatosan közreadja az Aquilában, de előadásokat is tart, népszerűsítő cikkeket ír, melyek nagy visszhangra találnak országszerte.
 
Széles körű természettudományos műveltségével, biológiai iskolázottságával a gazdasági madártan egyéb területein is eredményesen munkálkodott. Különösen nagy jelentőségűek a [[vetési varjú]] táplálkozását tisztázó gyomortartalom-analízisei, majd a gazdasági érdekű hasznos és káros tevékenységükben a környezeti tényező-változások döntő befolyásának kimutatása. A madarak gazdasági jelentőségének elbírálásánál ez fontos, elvi jelentőségű megállapítás. A gazdasági madártan terén elért eredményei alapján a Földművelésügyi Miniszter a római[[róma]]i Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet szaktudósítójának nevezi ki.
 
Eközben régi kedvenc tudományához, a faunisztikához sem lesz hűtlen. Ő vezeti be a magyar faunába a [[héjasas]]t (1904), a [[kis héja|kis héját]] (1906), a [[dolmányos sirály]]t (1908) és a [[vörösnyakú lúd|vörösnyakú ludat]] (1915). Előadásaival tevékeny részt vesz a nemzetközi madártani kongresszusokon is, így 1905-ben [[London]]ban, 1910-ben [[Berlin]]ben, 1926-ban [[KoppenhágaKoppenhágában]], 1930-ban [[Amszterdam]]ban, 1928-ban [[Genf]]ben tart előadást a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság ülésén.
 
==Források==