|
A gimnázium elvégzése után 1832-ben hadapródként lépett a császári és királyi hadsereg 32. gyalogezredébe. 1834-től a bécsi [[magyar nemesi testőrség]]nél szolgált, majd 1838-ban a 12. határőrezred főhadnagya lett. 1848. július 31-én kilépett a császári katonaságtól.
1848. szeptember 13-án<ref>[[Urbán Aladár]]: ''A nemzetőrség és a honvédség szervezése 1848 nyarán'', Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973, 338. oldalo.</ref> [[Batthyány Lajos]] számfeletti (beosztás nélküli) századossá nevezte ki a [[6. honvédzászlóalj]]hoz. [[Mészáros Lázár]] a hadügyminisztériumban szánt neki beosztást, Meszlényi azonban végül őrnagyi rangban az akkoriban a fővárosban önkéntesekből alakuló [[Hunyadi-csapat]] gyalogságának parancsnoka lett. [[Perczel Mór]] alárendeltségében részt vett a [[Josip JellaćičJelačić]] elleni szeptemberi harcokban. Október 9-én – október 1-jei hatállyal – alezredessé léptették elő és Komárom térparancsnokává nevezték ki. Közhonvédként komáromi irodájában szolgált a később bibliográfusként és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjaként ismertté vált [[Szinnyei József (bibliográfus)|Szinnyei József]], kinek naplója a komáromi vár szabadságharc alatti történetének nélkülözhetetlen forrása. [[Majthényi István]] vezérőrnagy lemondása után, 1849 január 7-én tartott haditanácson Meszlényi Jenőnek ajánlották fel a vár parancsnokságát, ő azonban ezt nem fogadta el, így lett az erősség parancsnoka [[Török Ignác]] ezredes, későbbi tábornok, [[aradi vértanúk|aradi vértanú]]<ref>[[Csorba László]]: ''A tizenhárom aradi vértanú'', Budapest, 1989, ISBN 963-243-386-6, 86. oldalo.</ref>. Január 13-án – január 1-jei hatállyal – beosztásának megtartása mellett ezredessé léptették elő. A komáromi vár első, 1849 január–áprilisi ostroma idején tevékenyen részt vett a vár védelmében. A vár felmentése után május 23-án rangjának megtartása mellett az [[Országos Főhadparancsnokság]] vezetője, [[Kiss Ernő]] altábornagy helyettesévé nevezték ki. E beosztásában maradt a fegyverletételig.
Az aradi hadbíróság 1849. november 5-én halálra, majd az ítéletet megváltoztatva november 16-án 18 évi várfogságra ítélte. 1850. június 14-én a szabadságharc előtt kilépett volt császári tisztekre vonatkozó amnesztia értelmében kegyelmet kapott. Szabadulása után [[Veszprém vármegye]]i birtokán gazdálkodott, majd uradalmi gazdatiszt volt [[Kaposvár]]on. 1890-től Pozsonyban élt. Tagja volt az ottani [[honvédegylet]]nek.
==Források és jegyzetek==
<references/>
* [[Bona Gábor]]: ''Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848–49'', Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1983, ISBN 963 -326 -314 -X, 237. oldal o.
* [[Szénássy Zoltán]]: ''Komárom ostroma 1849-ben'', Komárom, 1989, ISBN 963-032-984-0
{{ÚMÉL|4|694}}
|
