Valószínű, hogy a község már a XI. században templomos hely volt, s az akkori település ott állhatott, ahol most, hiszen a közelében feltárt honfoglalás kori sírokban Szent István pénzérméi kerültek eloelő az egyéb honfoglalás kori leletek mellett. A XIII. század elején azé a Simon báné volt, aki a Gertrúd királyné elleni merényletben is részt vett. 1229-ben a települést összes javaitól megfosztották és elobbelőbb a Szák, majd a Kacsics nemzetség birtokába került. A XIV. század elején a nemzetség hollókoihollókői vagy Illés ágából származó Péter fiai birtokában találjuk. Miután e tulajdonosai Károly Róbert király hatalmát megdönteni akaró Csák Máté mellé pártoltak, így 1324-ben a király Széchenyi Tamás vajdának adományozta. Így a település a többi környékbeli faluval együtt a szécsényi uradalom részévé vált. A község valószínulegvalószínűleg igen régtolrégtől egyházas hely, a plébánia elsoelső írásos említése a 1332-37. évi pápai tizedjegyzékboltizedjegyzékből származik. A középkorban királyi várnép élt Rimócon.
A falu határa 1333-ban még két részbolrészből, Kis- és Nagyrimóczból állt az oklevelek tanúsága szerint. 1461-81 között a Guthi, az Országh család és a Lossonczyak nyerték adományul. A török hódoltságot a falu megsínylette, de utána gyorsan benépesült. A nemes és szabados családok közé Zólyom megyébolmegyéből Gyetva környéki szlovákok települtek ide.
Míg 1715-ben 11 magyar és 5 szlovák háztartást írtak össze, addig 1720-ban már 17 a magyar háztartások száma. 1770-ben gróf Forgách János és Miklós, Kamocsay András és báró Haller Sámuel a falu birtokosai. 1826-ban gróf Forgách József a falu földesura. KésobbiKésőbbi idokbenidőkben a nagyobb birtokosok közül meg kell említeni báró Prónay Róza és Irma, özv.Plachy Tamásné sz. Ruttkay Mária és Gross JenoJenő doktor nevét.
