„Tandori Károly” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Életpályája: jegyzet |
|||
29. sor:
== Életpályája ==
Édesapja tetőfedő mester volt, [[1930]]-ban feleségével és ötéves gyermekével a Jugoszláv Királyságból kiutasították<ref>El kellett hagyniok záros határidőn belül a Jugoszláv Királyságot, de eladhatták házukat és elhozhatták ingóságaikat, lásd Tandorí-interjú i.m.</ref>, Szegedre menekültek. Édesapja Szegeden, sőt a Dél-Alföldön is jóhírnévnek örvendő tetőfedőmester lett. [[1932]]-től Tandori Károly az Újszegedi Állami Népiskolába járt, jó tanuló volt, így 1936-ban beíratták a [[Ferenc József Tudományegyetem]] gyakorló gimnáziumába, a Baross Gimnáziumba, ahol a 8. gimnáziumi osztály végén, [[1944]]-ben kitűnő eredménnyel érettségizett.
Felvételt nyert a budapesti Műegyetemre, de tanulmányait a háborús körülmények miatt mégis inkább a szegedi egyetemen kezdte meg, matematika-fizika szakon. Kiváló tanárai voltak matematikából, [[Kalmár László]], [[Riesz Frigyes]] és [[Szőkefalvi-Nagy Béla]]. Nagyon hamar eldőlt, hogy őt legjobban a matematika érdekli, s azon belül is a matematikai analízis. Már egyetemi évei alatt díjtalan gyakornok volt a Bolyai Intézetben. [[1948]]-ban kapta meg matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelét, s mindjárt felvették tanársegédnek az Intézetbe.
35. sor:
Az [[1950-es évek]] elején három évet a Műegyetemen töltött [[Alexits György]] mellett, mint aspiráns. Az ortogonális polinomok szerinti sorfejtések elméletében jeles eredményeket ért el, ebből a témából írta meg kandidátusi disszertációját, amelyet [[1954]]-ben védett meg. A továbbiakban hazajött Szegedre, s a Bolyai Intézet adjunktusaként dolgozott tovább. Kutatott és oktatott fáradhatatlanul. [[1957]]-ben lett a matematika tudományok doktora, [[1958]]-ban docenssé, [[1962]]-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.
Jelentős eredményeket ért el a matematikai analízis klasszikus kérdésköreiben, tudományos eredményeit rendszeresen közreadta az ''Acta Scientiarum Mathematicarum''-ban német nyelven. Egyik csúcsteljesítménye az [[1957]]-[[1962]] között publikált ''Über die orthogonalen Funktionen'' c. 188 oldalt kitevő 10 részből álló cikksorozata, melyért [[1961]]-ben [[Kossuth-díj]]jal tüntették ki. [[1965]]-ben választották be az [[MTA]] levelező, [[1975]]-ben rendes tagjai sorába.
Jó előadó és jó tanár volt az egyetemen, számos tanítványt és matematikai kutatót nevelt. A Bolyai Intézet matematikus tanárjelöltjei évtizedeken át az ő híres analízis és valószínűség-számítás előadásain nevelkedtek. Az 1972-ben alapított Analízis Alkalmazásai tanszéket vezette [[1972]]-[[1995]]-ig, 1975 és 1981 között a Természettudományi Kar dékáni feladatait is ő látta el, 1987-1990-ig vezette a tanszékcsoportot
== Művei ==
| |||