„Pentium II” változatai közötti eltérés

Ezt az architektúrát 1997. május 7-én jelentette meg az [[Intel]] cég, 0,25 és 0,35 mikronos gyártástechnológiával készültek. A sorozat processzoraiban[[processzor]]aiban 2×16 kb első szintű és egy abban az időben meglehetősen nagy méretű, 512 kb-os másodszintű gyorsítótár (L2) kapott helyet. Ugyanez a gyorsítótár a nyáklapon[[nyák]]lapon helyezkedett el, és csak a processzor sebességének a felén működött, így ez némi hátrányt jelentett bizonyos feladatok megoldásában. Az architektúrát „Slot 1” tokozással látták el és többféle „hűtő csomaggal” szériázták. Az alapja egy úgynevezett Single Edge Contact Cartridge (SECC), melyből később több különböző verzió is készült, és még a korai P3[[Pentium III]]-asok is kaptak belőle.

Az asztali számítógépekbe[[számítógép]]ekbe és a mobil eszközökbe is két-kétféle magcsalád készült; előbbibe Klamath és Deschutes, utóbbiba pedig Tonga és Dixon kódnévvel.