„Lausanne-i békeszerződés” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: cs:Lausannská smlouva |
a Részleges helyesírási javítások (7. csoport: egybeírás/különírás) kézi ellenőrzéssel |
||
4. sor:
Az új szerződés értelmében Törökország megtarthatta [[Anatólia|Anatóliát]], a [[kurdok|kurd]] és [[örmények|örmény]] területekkel együtt (mindkét nemzetnek korábban függetlenséget ígértek a nyugati hatalmak), ellenőrzése alá vehette a [[Boszporusz]]t és a nyugati hatalmak fegyveres erőinek ki kellett vonulniuk az ország területéről. Törökország elveszítette [[Irak]]ot, [[Szíria|Szíriát]] és [[Ciprus]]t, megtarthatta viszont [[Thrákia|Kelet-Trákiát]], [[Isztambul]]t és [[İzmir|Szmirnát]]. Eltörölték a [[kapituláció (szerződés)|kapitulációkat]] (a nyugati hatalmak számára kereskedelmi és egyéb előjogokat biztosító szerződéseket) és egyezmény született [[Görögország]]gal a lakosságcseréről, aminek következtében néhány hónappal később szinte az összes görög elhagyta Anatóliát. Norman M. Naimark, a [[Harvard Egyetem]] professzora szerint az áttelepítésre szánt népesség nagyobb részét már 1923 előtt elűzték, ennek során a kisebbségekhez tartozó több embert meggyilkoltak.<ref name="naimark">{{cite book|last=Naimark|first=Norman M. |title=Fires of Hatred. Ethnic Cleansing in Twentieth-Century Europe.|publisher=Harvard|date=2001|pages=55.|isbn=0674003136|language=angol}}</ref>
A békeszerződést több kritika is érte, elsősorban [[Anglia]] és az [[Egyesült Államok]] részéről. George Curzon brit külügyminiszter azon a véleményen volt, a lausanne-i szerződés keresztbe-kasul rossz megoldás, amely miatt a világnak a következő száz évben még súlyos jóvátételt kell fizetnie.<ref name="naimark"/> James W. Gerard, [[Németország]] volt amerikai nagykövete szerint Lausanne-ban feláldozták a keresztény civilizációt az olaj-spekulátorok érdekeinek oltárán; véleményét
== Jegyzetek ==
|